Egyéni lelki fejlődésünk nem magánügy, morális változásaink nem maradnak véka alatt, még akkor sem, ha az adott pillanatban senki sem tud róla és látszólag semmi hatással nem bír a környezetünkre, a világunk ideális változására.
Elszakadtunk az Önvalónktól, ami nem jelent mást, mint azt, hogy a materializmus súlya hatalmas nyomással nehezedik ránk és nem is tudunk csak a fizikális érzékszerveinkre hagyatkozva élni.
Minden fájdalmunk és kétségbeesésünk alapja az, hogy már nincs kapcsolatunk a Szellemünkkel, lefokozott gondolatainkkal vergődünk ebben a nehéz világban.
A húsvét misztériuma, üzenete pontosan az, hogy van lehetőségünk a változásra, az anyag béklyójából ideális tempóban megszabadulva magabiztosabbá válhatunk.
Kell ettől több manapság?
A bizonytalanság és a harag korában úgy vágyik a lelkünk erre a biztonságra , mint csecsemő az anyatejre.
Mégis tagadásban élünk, mert a világ nyomására "kénytelenek"vagyunk hitetlenek maradni, mert ez már elavult, nem divatos.
Magányos pillanatainkban viszont sokszor feldereng valami homályos biztonságos érzés, valami megfoghatatlanul nyugalmas viszonyítási alap, viszonyítási pont.
Pontosan ez az a mag, amihez vissza kell kanyarodnunk, amit reálisabbnak kell tekintenünk, mint a fizikális érzékszerveink által látott és konstatált objektumok.
Megváltásban részesült minden ember, ez a dolog akkor is valóságos, ha irtózunk ettől a szótól, a sztereotípiáink fogságában bagatellnek tekintünk minden vallásos üzenetet.
Hitehagyottan élni egyenlő azzal, hogy elvesztünk, hogy a lelkünket nem táplálja semmi hasznos, viszont a testünket hedonista módon etetjük.
Mi ez, ha nem a legnagyobb betegség, a legnagyobb hiány, amiből minden fizikális-ásványi betegség kialakul.
Ezen gondolataimmal kívánok olyan tudatos Húsvétot, ami már nem áll meg a locsolkodás adta ceremónia unalmas beidegződésénél.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése