a tegnapi

A tegnapi írásom sokakban azt váltotta ki(nem ezen a fórumon), hogy én elkeseredett lennék, miközben írtam a "velejéig hazug" írásomat.
Miközben írtam meg sem fordult a fejemben, hogy ez így cseng le majd egyesekben.
Érdekes ez.
Tegnap egyáltalán nem voltam elkeseredve, mivel egyszerűen közöltem, hogy milyen jelenleg a világ.
Úgy véltem(vélem most is), hogy őszintén, tisztán leírtam, amit ildomos.
Niki...nem Rólad van szó, ugyan Te is úgy vélted, hogy elkeseredésemben írtam...de NEM Te váltottad ki bennem azokat az érzéseket, amiket most leírok.
Benned őszinte, tiszta közeledés van...nem bántás és röghöz kötöttség.
Akiknek viszont szól igazán ez az írásom, azok tényleg egyenlőre javíthatatlanok. Be kellett látnom.
Igen...most elkeseredésemben írom-e sorokat. Mosolyoghattok...sikerült elérnetek a célotokat.
Még, ha úgy tüntetitek is fel magatokat, hogy a szeretet köntöse van rajtatok, én átlátok a szitán(tisztelet a kivételnek).
Akinek inge fel fogja venni ezen sorokat.
A tiszta, őszinte szándék vezérelte sorokat úgy tiporjátok el és pocskondiázzátok, mint, ha ez lenne a legtermészetesebb dolog.
Ha nyitott lenne a szívcsakrátok, ahogy állítjátok, akkor minden akadálymentesen áramolna felétek.
Lehet, hogy falra hányt borsó most ez Nektek, de talán más okul belőle és rádöbben, hogy a világ tényleg egyet éltet még, azt, ha megmutatod az intellektusodat és csak beszélsz-beszélsz-beszélsz...de az éj leple alatt meg azon töprengsz, hogy, hogyan is nyomd el az őszinte, tiszta szándékút, aki esetleg eljutott oda, hogy már nem áll szándékában úgy tenni a dolgait, ahogy eddig...nem áll szándékában már azt követni, amit nem érdemes, nem ildomos.

Tudod, hogy kinek a kezében vagy?...Neked szól, akinek inge...
Úgy sem hinnéd el, mert a szemellenződ nem engedi ezt a felismerést.
Igen...elfáradtam.
Az önismeretemnek ez is egy lépcsőfoka(valahol köszönöm, de ez nem a tiszta, őszinte szándékaitoknak a hozománya...hanem egyéb dolgoké...amúgy meg lényegtelen...kiváltottátok ezt belőlem).
Ezzel nincs is semmi baj, meg amúgy sem. Mégis emberi mivoltomból fájnak egyes dolgok.
Nem egyszer tudatosodott bennem már, hogy milyen a világ...mégis csak most döbbentem rá igazán.
Jobban esik az embereknek megkérdőjelezni azt, ami ami tiszta(tisztelet a kivétenek), és éltetni minden nem helyén való dolgot.
Fájnak dolgok. Nem bánom...fájjon csak, majd csak lecsendesül.
Most nehezemre esik kenyérrel dobálózni...eddig viszont könnyen ment.
Most féltéglával lenne egyszerűbb.
Ennek ellenére ott van bennem az, ami az elkeseredettségemen felül még mindig szeretettel körbe ölel és még mindig azt súgja, hogy van nálad friss kenyér izidor.

-Ez vagy Te...nem a másik oldal. Persze benned él a nem helyén való is, de az
arányokat Te mindig helyén való módon kezelted és kezeled is.
Tegnap még tényleg bizonyos voltál magadban, ma meg sikerült ezen embereknek téged
kihozni a sodrodból?
Nem kell nekik már bizonygatnod ki vagy!
A bizonygatásaiddal vették el az erődet(pontosabban te adtad oda nekik)...nem
vetted észre?

A bizonytalanságodban már sebezhető lettél...és itt vagy ma reggelre.
Ennek ellenére én tudom, hogy ki vagy.
Mindig is megmaradsz számomra az, aki vagy.
Aki igazán vagy. Mondhatnak Rád bármit, Te csak legyél önmagad, ahogy eddig
is...de figyelj oda, ne bizonygass többet semmit, mert akkor elvész az energiád.
A figyelmedet összpontosítsd továbbiakban is a felé, ahol a megoldások vannak.
A Világ jelenlegi uralkodó szellemének ez nem fog tetszeni. De maradj kitartó.
Azok az Emberek, akik nem értik a szavaidat, akik képmutatást vélnek szavaidban,
azokkal tovább ne törődj. Nem a te dolgod, hogy kinek tartják magukat, hogy mit
látnak benned.
Tudhatnád már, hogy ilyen a világ(még).
De ne haragudj ezért senkire, semmire...ahogy eddig is tetted, ahogy eddig is
viselkedtél...maradj abban a szellemben. Most sikerült kibillenteniük.
De ez csak eddig tartott.
Veled vagyok.
Az erő még jobban összpontosul a szívedben, csak bízz bennem.
Eddig is bízhattál, ezek után is így van.
Mindig a kellő időben megöleltelek.
Nem így volt?

-De igen...most már kezdem érezni magam.
Köszönöm, hogy itt élsz bennem és erőt adsz.
Fájdalmaim kezdenek enyhülni...az elfogadás ugyan nem egyszerű még, de érzem a
jelenlétét, ahogy Téged is egyre biztosabban érezlek.

izi