szeretettel

Elfelejtjük kik is vagyunk valójában.
Elfelejtjük a napunk folyamán mennyire fontos lenne tisztelettel gondolni magunkra.
Van aki úgy él le egy egész életet, hogy ennek tudatára sem ébred egyszer sem.
Az igazi bénultság ez, mert a materializmus foglyaként reményvesztetten hisszük, hogy tudatosan élünk.
Pontosabban reményeink olyan álbiztonságokban kapaszkodnak, amiknek igazi alapjuk nincs, csak egy tákolmány, ami bármikor összeomolhat.
Adventet ünneplünk úgy, hogy fogalmunk nincs arról, hogy miről is szólna a mélységében.
Karácsonyozunk úgy, hogy egy hajszálnyit sem tudunk a megváltás lélekre gyakorolt gyógyító hatásáról.
Mindezeknél sokkal fontosabbak a külsőségek, mert ebben a világban a külsőségekbe kapaszkodva jobban elhisszük, hogy már birtoklunk valamit, ami majd megóv a nyomortól, a bajtól.
Pedig semmi külsőséges dolog nem tud ilyet tenni, anyagi javainkkal ugyan akár több éven keresztül is biztonságot érezhetünk, de ezen biztonság hamar elmúlik, ha egy egészségügyi probléma kényszerítően változást követel az embertől, kényszerítően nyomást gyakorol ránk, hogy a lelkünket olyan dolgokkal tápláljuk, amire igazán szüksége van, ami igazán megadhatja a lelki stabilitást.
Mégis ennek ellenére is sokan nem értik az üzenetet, hanem tagadásukban önmaguk sajnálatába esnek és azt gondolják nem jár neki az, amit kaptak.
Minél nagyobb a tagadás, annál nagyobb az esélye, hogy elodázzuk a gyógyulást és degeneratív változást idézünk elő magunkban, aminek visszafordíthatatlansága jelzi, hogy ezen inkarnációnkban már nem lehetséges testileg javulni.
De lélekben mindig lehetséges. Az igazi gyógyulás soha nem a testi, hanem a lelki.
Tehát halálunk előtt is meggyógyulhatunk, a sorsfeladatunkat akkor is beteljesíthetjük.
Aki ezt érti, annak egyre nagyobb lelkiereje lesz.
De aki tagad mindent az életében, ami vele kapcsolatosan megtörtént, annak még nagyon sokat kell tanulnia, mert maga előtt tolja a feladatait, a megoldatlan dolgait, amik egyre jobban, egyre kényszerítőbben fognak kikristályosodni a fizikális, ásványi valóságban.
Szükségünk van erre? Igen, mert ez a tanítás, ez a lecke, ettől ébredhetünk r arra, hogy mindentől fontosabb a lelkünk ideális táplálása.
Körülöttem sokan vannak, akik ébredeznek, egyre többször érzem az érdeklődő kérdésekből, hogy mennyire vágyik a lelkük az élet vizére, mennyire vágyik a lelkük a megnyugtató, biztató szóra, mert nem találják az igazi támpontokat ebben a gyarló, érdek világban.
Advent ezen hetében az igazságosság erénye az, amit tudatosítani kell magunkban, ehhez kívánok sok erőt a soraimmal, gondolataimmal.
Szeretettel. T.