Ezen földi megtestesülésemben éltem kb.15200 napot.
Nem is tűnik soknak...mert nem is sok.
Nem lenne nagy kívánság szerintem, ha még ugyanennyit szeretnék leélni egészségben.
Ugyan ma nagyon kemény csatát vívtam magammal.
A reggeli magamba fordulásom ellenére már jól vagyok...tettem érte.
Apámat vittem Egerbe kezelésre és volt 4 órám arra, hogy kint legyek a természetbe.
Csodálatos idő volt és rábíztam magam a pillanatra...találtam is egy jó kis helyet Egertől 5 km-re, ahol teljesen távol érezhettem magam minden civilizált csökevénytől.
Tényleg csak a természet és én voltunk ott.
Bármerre néztem, csak az érintetlen világ vett körül.
Önmagam voltam...
...meg a bogarak sokasága.
Valamilyen nagy fekete madár is körözött felettem...a hangja nem volt ismerős, soha nem hallottam.
Ennek ellenére szép látvány volt, megcsodáltam, ahogy laza szárnymozdulataival fenntartotta magát.
Elgondolkodtam, hogy az életben is csak magamra számíthatok minden sarkalatos helyzetben...pont így, ahogy most ott álltam egymagamban.
Persze teljesen éreztem Isten jelenlétét mindenben.
Talán sokaknak ez nem jelentett volna megnyugvást, amit itt tapasztaltam.
Itt az egó nem dicsekedhetett...maximum az állatoknak, növényeknek, ásványoknak.
Itt nem kellett a mesterséges viselkedés mintáimban pózolnom.
Egy voltam mindennel.
Szeretettel,
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése