reggelem

Az élet mindig megsegített...soha nem volt még olyan, hogy ne éreztem volna a támogatását...lehet, hogy emberi szemszögből nézve későn, de mindig megjött a feloldozás.
Ma reggel hátfájással ébredtem és kemény nyomást, súlyt éreztem a lelkemben.
Olyan érzésem volt, mint amikor valamilyen sötét lepel lenne rajtam...a szokásos reggeli meditációm, imám ezért nagyon nehezen is ment.
Többször neki álltam és azon kaptam magam, hogy teljesen máshol járok már, nem tudtam összpontosítani...mindig grabancon kellett kapnom magam és vissza vezetni a kiinduló pontra.
Érdekes érzés volt.
Tudtam, hogy ha nem teszem meg ezeket a lépéseket, akkor az egész napom el lesz cseszve.
Hála az égnek van már bennem egy olyan tudatosság, ami nem engedi meg a lazsálást.
Megtanultam, hogy elengedhetetlen, szerves része az életemnek a tudatos ima, meditáció.
Ez nem volt így mindig...nagyon sokáig úgy keltem, feküdtem, hogy ezen fontos dolgokat kihagytam.
Ezen életszakaszom a káoszt és a reménytelenséget tükrözték.
Minden embernek fel kell nőnie ahhoz, hogy felismerje az ideális szellemi dolgokkal való kapcsolat létjogosultságát, fontosságát.
Ennek a felismerése nem egyszerű, de mindenképpen el kell indulni felé.
Eleinte sok hátráltató tényezővel kerülhetünk szembe, ami meg akarja akadályozni, hogy szerves részévé tegyük az életünknek ezt az életmódot.
Egyénenként változóak ezek a gátak, de mindenképpen jelen vannak.
Egy frissen ébredező lélekre nagyon keményen nyomást gyakorolhatnak azon erők, akik önmagunktól eltávolítani szándékoznak.
De a lényeg az, hogy legyen kitartásunk és kellő tudatosságunk...tudjuk, hogy az önmagunk felé vezető út ilyen...néha rögös, de mindennél magasztosabb és csodálatosabb.
A mai reggelem is ezen erők dolgoztak...próbáltak meggyengíteni a hitemben, próbálták azt, hogy hagyjam ki az imát...nem lehessen kapcsolatom a szellemi világgal.
Ez talán nehezen elfogadható olyan lelkeknek még, akiknek a legfontosabb dolgaik közé az anyagi dolgok tartoznak.
Én is voltam abban a szakaszban, amikor minden szellemi dolgot elutasítottam.
Annak is meg volt az ideje, hogy most rálátásom legyen arra, hogy mi zajlik a világban.
Minden olyan nap, amikor nem vesszük fel a kapcsolatot(ima, meditáció)a magasabb hierarchiákkal(persze nem mindegy, hogy kivel), akkor az a napunk teljesen védtelenné vélik.
Elég csak belegondolni, hogy a Földön lévő emberiségnek hány százaléka él ilyen módon?...hányan tartják fontosnak a tudatos imát, meditációt?...én úgy vélem, hogy még elég kevesen, ezt tükrözi az ellenségeskedés és békétlenség is, ami meghatározó a Földön.
A mai napom nehezen kezdődött...de nem adtam föl. Már nem tehetem meg azt, hogy rábírjanak arra, hogy kihagyjam azt, ami az egyik legfontosabb dolog az életben.
Most már egyre jobban vagyok, mindenkinek kívánom, hogy érezze meg ezen sorok mögötti lényeget.
Ébredjen fel bennetek az az erő, ami a szívetekben, a lelketek mögött él.
Ez a megváltó erő megsegít mindenben, minden helyzetben támaszt nyújt.
Segít megélni a pillanatot, felfedezni a MOSTot, segít rá fókuszálni, hogy ne a múlt és ne a jövő rémképei uraljanak bennünket.
Ahogy felfedeztem tegnap a friss füvön lévő esőcsöppekben a Napot, ahogy vissza tükrözte, úgy csillanjon meg bennetek is a reménység, hogy mindig van megoldás.
Mindig számíthattok magatokra...mert bennetek él a megváltó erő, aki nem más, mint Krisztus.

Az ima elengedhetetlen már ahhoz, hogy ne légy védtelen...csak azon túlzott egós embereknek nem fontos ez még, akik úgy gondolják, hogy mindenen felül állnak, mindenen átgázolhatnak...ők még nagy lecke előtt állnak, de ezt ők választják, így akarják...

Szeretettel,
izi