(érzéseim)
Kicsit szomorú vagyok.
Már nem akar odabújni hozzám, mint régen.
Olyan hirtelen szűnt meg a ragaszkodása.
Egyik pillanatról a másikra nem hívogatott már telefonon, nem adott puszit, amikor elindult az iskolába.
Pedig mennyire fontos voltam neki...tudom most is, csak másképpen már.
Éreztem a lelkemben, amikor levált rólam.
Szabadon kell engednem, pedig még annyira gyermek.
De menni akar...akkor menj Drága Kisfiam...menj csak Drága LÉLEK...nem köthetlek magamhoz.
A fényképet nézve könny csordul a szememből...egy kicsit szeretném vissza fordítani az időt, de tudom azt már nem lehet.
Igen...most sajnálom egy kicsit magamat, de ez vagyok most...minek is tagadjam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése