FÉLügy (melléhatásfokozók)

Azon gondolkodtam, hogy mi az a dolog, amit szívesen csinálok, mi az a a dolog, ami miatt itt vagyok a Földön.
Dolgoztam én gyárban is, megérezve azt, amit már soha nem szeretnék csinálni.
Ebből pontosan elég volt két év tapasztalás.
Voltam én már minden.
Apám autó villamossági szerelőnek akart adni, amiből persze nem lett semmi.
Ott ültem az iskola padban és teljesen máshol járt a fejem.
Nem érdekelt, de a szülők valahogy úgy érzik, hogy tudják, mi a legjobb számomra.
Hát ez nem jött be nekik.
Műszaki középiskolába jártam, ahol soha nem értettem, hogy mit is keresek.
Ennek ellenére elvégeztem...szörnyű volt.
Olyan dolgokkal akarták tele tömni a fejem, amihez semmi affinitásom nem volt.
Ezután egy szebb, szabadabb világ köszöntött rám.
Dekoratőr lettem.
Ezeket az éveket imádtam.
Sajnos 4 év volt csak belőle, de akkor is megélhettem.
Utána katonaság.
Kutyakiképző lettem...húúú...az maga volt a csoda, leszámítva azt, hogy elvittek az ország másik felébe és az alap kiképzést végig szenvedtem, szenvedtük.
A mostani fejemmel már nem tudnának elvinni katonának.
Érdekes, hogy mennyi embert vittek úgy el, hogy fel sem lázadtak, pedig ott legbelül kevesen mentek önszántukból.
Persze, aki ezt választja hivatásul...az is más. Ez az ő döntése.
Számomra nem elfogadható az, hogy az ember kezébe fegyvert nyomnak és megmondják azt, hogy ki az ellenség...és lődd le.
Számomra nem ez a megoldás útja.
Ezért, ha most sorozás lenne és megtagadnám.
Volt az időben is, aki megtagadta, ő egészségügyi szolgálatot végzett.
A protekciósok is megúszhatták...egy két "betegség" igazolás és már alkalmatlan is.

Valahol meg jó is volt az a szigorúság...nem is tudom.
Azt, hogy fegyvert fogjak más ellen, viszont nem tartom helyén valónak.
A kezdeti katonai nehézségeket, viszont felváltotta egy áldottabb kutyás élet.
De ez csak keveseknek volt így, mert sokan végig szenvedték az egész katonaságot.
Én így megúsztam.

Utána szállodában dolgoztam recepciósként, londinerként...egyszer egy kedves öreg hölgy kérdezte is, hogy hol a "tróger"?...ami nem jelent mást, mint németül(tráger) azt, hogy HORDÁR.
Jó hangosan kereste a TRÓGERT:-).
Azóta is emlegetjük...itt a hotelben nagyon sok mindent megéltem.
Nem semmi emberekkel hozott össze a sors...volt itt minden féle.
Itt aztán lehetett tanulni alázatot...néha úgy éreztem, hogy legszívesebben pofán ütném a vendéget, de nem lehetett, mert akkor repültem volna.
Én az idő tájt éltem az életem, ahogy csak tudtam...minden buliban benne voltam...ezt sokan el sem tudják rólam már képzelni.
De ez a szélsőségem is nagyon nagy tanító volt.
Húúú...még most is beleborzongok:-).

Ezután a hotel kis uszodájában voltam úszómester...és itt elkezdődhetett az, amit igazán szeretek csinálni.
Elkezdtem masszírozni, amit már 17 éve csinálok.
Emlékszem az első hivatalos masszázsomra...ügyetlen voltam, annak ellenére, hogy a véremben van a masszázs.
Ezek után viszont elmúltak a kezdeti bakik és egyre több tapasztalatot gyűjthettem.

Ehhez értek.
Eleinte csak úgy masszíroztam, hogy nem hittem abban, hogy van több is, mint a test.
Meg voltam győződve, hogy az ember csak fizikális testből áll és ennyi.
Nem egyszer vitába szálltam ezen véleményem megvédéséért.
Teltek az idők és egyre többször szembesültem azzal, hogy testi szinten nem elég megoldani a dolgokat.
Nem elég megmasszírozni a fájó test részt, mert idővel vissza tér a fájdalom.
Ezen felismeréseim elvittek a kineziológia felé.
Voltam én már totál materialista és lettem most egy kissé elszállt valaki.
meg voltam győződve, hogy majd én megváltom a világot.
Mindenkinek arról beszéltem, hogy milyen egyszerűen megváltoztathatja az életét és nem akartam elhinni, hogy nem mindenki nyitott ezen dolgokra.
Úgy gondoltam, hogy mást is ugyanígy érdekelnek ezen dolgok és mindenki gyógyulni akar.
De ez az öntudatásra ébredező embernél így van...úgy véli a kezdetekben, hogy majd megvált minden embert.
Ez egy hatalmas egót tud növeszteni...észre sem vesszük és tényleg gőgösek lehetünk. Persze ez nem tudatos sokaknál, de tényleg eltévedünk és már nagyon nehezen lehet ebből kilábalni.
Van, aki itt is marad jó sokáig.
De ezen szélsőség is meghozza a testi tüneteket, mint a túlzott materializmus.
Annyira furcsa, hogy ilyen voltam, de a lényeg az, hogy meg kellett tapasztalnom így is magam.
Nem beszélhetek olyan dolgokról senkinek, ha nincs a tapasztalásomban.
Pedig nagyon sokan így beszélnek.
A világ most ilyen...hirtelen szabaddá vált emberek másokat akarnak megváltoztatni.
mindenki spirituális lett manapság.

A csapból is ez folyik, ömlesztve van...
Számomra nem kétséges az, hogy a szellemi magasságokba nem lehet belépni akkor, ha valaki húst és állati eredetű dolgokat eszik.
Ennek ellenére millió "látó" van, aki egészségtelen életvitele mellet úgy állítja be a dolgokat, hogy kapcsolata van az objektív forrással.
Ez egy nagy hazugság. Ilyen nincs.
Egy homályos asztrális látással rendelkezhetnek, de ebbe mindig belekeveredik a saját véleményük, a saját tapasztalásaik szűrőjén keresztül áthaladva.
Ez a szubjektív közlés nagyon sok félreértést eredményez mostanság.
A szellemi megismeréshez előbb alapos ismeret szükséges.
Egyáltalán nem mindegy, hogy eszünk- e húst, avagy sem.
Egyáltalán nem mindegy, hogy tisztában vagyunk-e a szellemi hierarchiákkal, avagy sem.
Ez persze eleinte nem olyan könnyű, mert tenni kell érte és mindent rögtön akarunk.
Aki ezt nem érti meg és így akar a szellemi megismerés felé elindulni, hamar meg lesz vezetve, ahogy manapság nagyon sokan olyan ismeretekkel halmozzák el a hiszékeny embereket, hogy azok nem is sejtik, mit fogadnak be.
Az alap az alázat megértése, megélése, tudatosítása magunkban.
Alázat nélkül nincs gyógyítás.
Egyáltalán nem lehetséges, ha a kezelő magasabb pozícióban érzi magát, mint akit kezel.
Csak érdekesség képen leírom, hogy mit jelent a páciens szó...türelmest jelent...viszont a kliens, egyenrangú felet.

Az orvosoknak páciensei vannak...elég csak ennyit szólnom és máris belátóbbak leszünk.
Tisztelet a kivételnek, mert igen is vannak olyan orvosok, akik együttérzően orvosok...ismerek egy párat.

Konklúzió: Ha embereket szándékozunk segíteni abban, hogy megismerjék önmagukat és ez által egészségesek legyenek, akkor nem árt előbb magunkon segítenünk és a szélsőségeink fényében megértésre jutnunk.
Nem az a lényeg, hogy sokszor jöjjenek hozzánk segítséget kérni, hanem az, hogy minél hamarabb a kezükbe vegyék a saját életüket.
Ez pedig teljesen ellentmond annak, ami manapság megy az egészségügyben.
Egyre jobban tehetetlenné teszik az embereket, aki egyre jobban függnek az "egészségügytől"...én azt írnám inkább mindenhová, hogy jelenleg nem EGÉSZségügy van , hanem FÉLügy.
Az emberek FÉLve mennek az orvoshoz, mert rettegnek, hogy milyen adatokkal fogják elhalmozni...milyen eredményeket olvasnak le a papírról, ami esetleg két hónappal ezelőtti eredményt mutat.
De mégis ehhez a két hónappal ezelőtti eredményhez mérten írják fel a gyógyszereket...Jézusom, ezek nem is gyógyszerek, hanem inkább mellékhatás fokozók.
A testünk pillanatok alatt más lehet...pillanatok alatt más eredményeket lehet kiolvasni belőle...ami két hónappal ezelőtti volt, az most teljesen helyén való eredményt is mutathat.
De ez van még.
Aki viszont szereti önmagát, az már nem dől be ezeknek a hazugságoknak és kezébe veszi a gyeplőt...(bocs Évi, hosszú lett megint)

Szeretettel,
izi