gondolatok

Két féle ember létezik.
Az, amelyiknek ideális az energia szintje és az, akinek alacsony.
Ennek függvényében lesz ideális a napunk, avagy teljesen káosz.
Ennek ellenére mindig újjal mutogatunk a másikra, benne véljük a hibát, holott nekünk nincs semmi energiánk...mivel nincs energiánk, nem is számíthatunk arra, hogy szembe jöjjön velünk valaki és azt mondja..."Húúú, de jól nézel ki, mennyire örülök, hogy találkoztam Veled!".
Viszont olyan tuti, hogy szembe fog jönni velünk, aki valamiért nem tetszését fogja kinyilvánítani...kritizálni fog bennünket.
Az élet ilyen egyszerű, mégsem látjuk meg az összefüggéseket, inkább sajnáltatjuk magunkat, elvárjuk, hogy a másik térden állva kérjen előbb bocsánatot, hogy megbocsáthassunk.
Sokszor figyelem magam a nap folyamán.
Figyelem az embereket és azt is, hogy milyenek a reakcióik és azt is, hogy én hogyan reagálok dolgokra.
Sokszor veszem észre azt, hogy menyire nem tolerálom azt, amikor valaki autóval a seggembe áll.
Ilyenkor elindul bennem egy düh...ez egy régi beidegződésem és ha nem vagyok figyelmes már el is uralkodik rajtam.
Amikor ebből a figyelmemből kifolyólag másként tudok reagálni, akkor nagyon jól érzem magam. Ilyenkor érzem azt, hogy a saját sorsom tudatos kovácsa vagyok.
nagyon jó érzés ez.
Ebből az energiából tovább lépve még többször tudom magam időben kijavítani.
Ez a a legnagyobb feladatunk egyike.

Szép estét...szeretettel,
izi