Nem az az igazi erő amikor a jót tudjuk szeretni, hanem az, amikor a rosszat átváltoztatjuk szeretetünkkel...amikor bízunk annyira magunkban és az isteni elrendezésben, hogy az erő bennünk él...a szeretet ereje, ami mindenek felett álló.
Bízunk abban, hogy ez az erő felette áll mindennek...
Lehet, hogy nem azonnali lesz a hatás, csak később igazolódik be a dolog, de aki egyszer megérezte ezt az erőt, annak ez nem jelent problémát.
Az igazi hit abban áll, hogy bizonyossággal, tántoríthatatlanul kiállunk valamiért...ezt a szívünk súgja, ami a kozmikus bölcsességgel karöltve konszenzusra jut.
A szív és az bölcsesség...ez a kettő elválaszthatatlan, mert, aki csak az egyikre bízza magát, az fél megoldást választ.
E kettő ötvözete eljuttat abba az állapotba, amihez az ember önerejéből nem juthatna el. Az ember, aki elvesztette a szellemi kapcsolatát, örök szellemi vakságban élhetne, ha ezen erők nem lennének jelen.
A legnehezebb feladat a gonoszt szeretettel áthatni.
Ez viszont a felismerés erejétől könnyebbé válik. Ezért is nagyon fontos a kitartó ismeret megszerzése.
Aki ezt elbagatelizálja és úgy érzi, hogy elég csak a szív ereje, az nem lát tisztán.
Minden élethelyzetünkben bizonyíthatunk, hogy hol tartunk.
Személy szerint sokszor sikerül, de vannak olyan pillanataim, amikor kicsúszik a talaj a lábam alól. Ilyenkor minden támadásra , támadással válaszolok.
Hála az égnek ez már ritka.
Az embernek a legfontosabb dolga ez lenne, felismerni ezen összefüggéseket.
A megváltás ereje(szív, vér) már bennünk él...a kozmikus bölcsesség fénye már hat ránk, ha engedjük, ha van szándékunk, akkor eláraszt mindazzal az információval, ami nélkülözhetetlen az emberiség számára...ami nem túlfűtött egók szüleménye, hanem egyetemes forrás üzenete.
Szeretettel,
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése