gatyába rázva

Amikor minden sejtünk kommunikál egymással, amikor akadály mentesen áramlik bennünk az energia, akkor könnyedség van rajtunk.
Akkor megszűnnek a zsarnok gondolataink, onnantól nincs birtoklás vágyunk.
Minden csak ettől függ, hogy mennyire vagyunk tudatában annak, hogy kutya kötelességünk magunkat minden nap gatyába rázni.
Amíg nem vagyunk gatyába rázva, addig kényelmetlenül érezzük magunkat, mert nem passzol semmi.
Az elfogadás állapota szent állapot.
A nyugalmunkból szólunk ilyenkor, de amit mondunk az erővel ötvözött.
Ez az erő nem tűr meghasonulást már, felvállalja önmagát.
Ez az erő a szeretet ereje.
Aki ebben a szellemben él, az észre veszi a sok hazugságot, álnokságot.
Erre nem haraggal reagál, hanem elfogadásával gyengíti meg.
Ebben az állapotban nem nehéz elfogadónak lenni...a kétségeink között viszont nagyon nehéz.
Ezért is az első feladat az, hogy megembereljük magunkat és az önsajnálatot félre téve belerázzuk magunkat a gatyánkba.
Az élet szép.
Minél jobban rájövünk az ima , meditáció fontosságára, annál tisztábban fogjuk magunkat érezni.
Az egyensúlyunkat fenntartva tudunk csak érdemlegesen tenni valamit.
Az ima, a meditáció ebbe az egyensúlyunkba segít.
Amikor egyensúly van, akkor minden sejtünk egyenrangú félként kezeli egymást, akadály mentesen kommunikál egymással.
Mit várhatunk el a világunktól, ha még magunkban sem tudunk rendet rakni?

SEMMIT.

Tényleg semmit, csak azt, hogy ahogy bennünk is a rákos sejtjeink élik a hedonista világukat, ugyanúgy tükörként a világunkban is ezt láthatjuk.
Kapzsiság, gyarlóság, békétlenség...stb.

Aki gatyába rázza magát, az kilép ebből a világból.
Védetté válik, mert önmagával egyességet köt.
Aki önmagával egyességet köt, az Istennel köt egyességet, mert egy csatornaként van jelen.

Egyre jobban letisztulnak a dolgok bennem.
Megértem azt az önzetlenséget, amit egyes szentektől tapasztalhattunk...letisztul, hogy milyen hatalmas erő dolgozik bennük, amit szellemi rálátás nélkül el sem hihetünk.

Az élet szép.

Köszönöm ezeket a felismeréseket, amiket most megoszthatok veletek.
Lehet, hogy olvastátok már valahol, de a lényeg az, hogy ez belőlem fakadt fel...mert mindenkiben ugyanaz az igazság fakad fel, ha eljutott egy adott határig.
Ez az élet szépsége.
A sok önmagát megismerő, tisztelő Ember ugyanarról beszél, egységben él, miközben megtartja az Éntudatát.

Nem beszél félre...

Sok szeretettel,
izi