2010. június 3., csütörtök

hullámzó



Hullámzó érzelem tengeremben kapaszkodót keresek.
Néha teljesen tehetetlennek érzem magam...ide-oda hánykolódok.
Még soha nem éreztem ezen életemben ilyen amplitúdókat.
Tudom semmi sem véletlen, de valahol nagyon megterhel ez a bizonytalanság...ennek ellenére biztosan érzem, hogy nincs baj.
Paradoxon...érzem, hogy gyenge vagyok, miközben tudom, hogy erős is egyben.
Néha főbe lőném magam, utána a mennyországban járok.
Eddig jól vettem az akadályokat, mindig találtam egy kis szigetet, ahol elidőzhettem egy darabig.
Azon gondolkodtam egy pár napja, hogy mindig sikerül feltöltekeznem és a masszázsaim után is egyre erősebb leszek...de valahonnan mindig megtalálják azt a kis rést a pajzsomon, hogy a földbe döngessenek.
Nagyon tévednek azok akik azt gondolják rólam, hogy mindig békés vagyok.
Bárcsak így lenne már...bárcsak ezen beavatásom bizonyítványát már a magaménak tudhatnám.

Köszönöm, hogy itt vagytok és együtt haladhatunk az önmegismerésünk útján.
Bevallom most nagyon jól esik itt lenni, írni...valami mentsvárként érezni Titeket mellettem.
Köszönöm a jelenléteteket.

Szeretettel,
izi

Nincsenek megjegyzések: