Átváltozás

"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan. "
P. J.



Mindig van az életünknek egy olyan szakasza, amikor megjelenik valaki, akiben megbízhatunk, akibe belehelyezzük a bizalmunkat, mert annyira egyértelműen azért jött, hogy segítségünkre legyen.
A mostani világban ezt a bizalmat megelőlegezni valakinek nagyon nehéz, de amikor ezzel a lélekkel találkozunk, akkor bizony eltűnik a félelem és bátran kitárulkozunk.
Hogy mennyi ideig van ez így, az egyénenként változó, de az a szakasz, amíg ez a kölcsönösség tisztán él, addig ez a kapcsolat maga a mennyország.

Az élet legfinomabb simogatásának is érezhetjük ezen időszakokat, mert ebben csak folyás van, ahogy egy folyó is áramlik és állandóan friss marad.
Minden ember erre vágyik, amikor arról beszél, hogy őszinte, tiszta , szerető társra vágyik.
De ezek a találkozások nem feltétlenül szólnak arról, hogy egy egész életen keresztül együtt kell maradniuk, ami a hozzászokás miatt nehézségeket teremthet.
Minden embernek vannak nehéz terhei, ami miatt nem úgy éli meg ezt a lezárást, ahogy ideális esetben történnie kellene.
Ha ebbe beleragad az egyik fél, akkor sajnos hatalmas blokk alakul ki , ami sajnos azt az eltávolodást és csalódást eredményezi, ami elfeledteti az igazi értelmét és mélységét ennek a szakrális találkozásnak.
Mindenki tanul, mindenkinek tanulnia kell abból, ami megtörtént vele.
Senkit nem hibáztathatunk a történtekért, a felelősséget magunknak kell felvállalnunk magunkért.
Minden más csak ront a helyzeten és még nagyobb karmát teremt.