2016. augusztus 26., péntek

imádom

Foto: Fortepan /  KORENCHY LÁSZLÓ



Imádom a Gyermekeim.
És ez az érzés annyira megnyugtató.
Mérhetetlen szeretetet kapok mostanában tőlük, talán azért is, mert már elengedtem őket.
Felnőttek mellettem úgy, hogy észre sem vettem. 
Ha mélyen belegondolok ebbe, akkor még azt is mondhatom, hogy szomorúsággal tölthetne el ez a tény, de a változással együtt haladva inkább örülök.
Mi választjuk meg azt, hogy hogyan állunk egy dologhoz.
Ennek ellenére sokszor eszembe jut az az érzés, amikor kicsik voltak és együtt mentünk mindenhová, együtt éltünk meg csodálatos pillanatokat.
Ma is előttem állt a sorban egy apuka a Gyermekével, annyira kedvesen beszélgettek, olyan szeretet volt köztük, hogy ez előcsalta a régi érzéseket a lelkem mélyéről és könnybe lábadt a szemem.
Ma megnézzük a régi videókat, talán még működik a videólejátszó. 
Sőt , legszívesebben diavetítőznék, amihez megint nagyon sok élményünk kapcsolódik.
Az én gyermekkorom diavetítő nélkül nem is lett volna egész.



































Nincsenek megjegyzések: