https://www.youtube.com/watch?v=NfKG2GuFCik
Mindennek rendje van.
Hatalmas rendje. Ha a rendbe beleolvadunk, akkor áramlik az életünk.
Ha nem, akkor bonyodalmak születnek.
Vannak lassítások az éltünkben, vannak olyan részek, amikor rákényszerülünk, hogy ne rohanjunk, hogy vegyük észre a pillanatok szépségét, legyünk benne egészen.
Az egó ez ellen sokszor úgy tiltakozik és úgy éli ezt meg, mintha egy börtönben lenne.
Ezt az érzést már sokszor megtapasztaltam én is és biztos vagyok benne, hogy te is, aki most olvasod ezen sorokat.
Az egész világban jelenleg az a tendencia, hogy a saját maga kialakított menetrendet akarja követni, ami teljesen ellentéte annak, ami az igazán reális lenne az emberiségnek.
Ennek tudatosítása és elfogadása nem véletlenül a legnehezebb, mert pontosan az a lényeg, hogy erre ne ébredjünk rá és a káosz okozta önsajnálatunkban szomnambul módon szenvedjünk és másokat okolva az éltünk nehézségei miatt hőbörögjünk.
Minél jobban hűek maradunk magunkhoz, annál tisztábban látjuk majd az életünk rendjét.
Ha nincs bennünk szeretet, akkor nem tudunk előre jutni, csak látszólagosan építünk magunk köré "barátokat".
Sokáig hisszük azt, hogy mellettünk állnak ők a bajban is, de egyszer megértjük, hogy az igaz barátaink mások,
De annak is van helye, hogy ebben a sznob világban hedonizmusunkat kiéljük és szélsőségeink megélése révén rádöbbenjünk arra, hogy az élet ideálisabb oldala teljesen más.
Te is tudod, mert változtattál és megértettél valami nagyon fontosat.
Örülök, hogy megértetted.
Az élet mindig hoz valamit, amivel szembesülnünk kell.
Néha nagyon váratlanul kerül elénk, ami annyira megviselhet, hogy észre sem vesszük, de már nagyon nagy fájdalmakat kell megélnünk.
Ezek a helyzetek nagyon kellenek nekünk, hogy megtanuljunk az érzéseink fölé helyezkedni, mert amíg az érzéseink automatikusan vezetnek, addig az állatok szintjén vagyunk.
Nehéz ezzel is szembesülni, mert az ember meg van győződve, hogy ő bizony tudatosabb egy állatnál.
De a gyakorlat sokszor azt mutatja, hogy bizony ez nem így van. Ugye? :)))))
De amikor erre a felismerésre jutunk, akkor elindul bennünk valami ébresztő jellegű változás.
Az élet egy nagy ébredés.
Amikor a Gyermekeinket neveljük, akkor is ébernek kell lennünk, mert az igazi lényegisége elmarad a szülői szerepnek.
Az önzőség ilyenkor egy darabig fejét ütheti, de jó esetben megenyhülve visszaállunk a szülői szerepünkbe.
Mindennél fontosabb ez az idő, amikor a Gyermekeinkkel együtt lehetünk ebben a gyönyörűséges lelki állapotukban, ahol még max. a hozott karmájuk okozhat fejfájást nekünk. Az igazi egyéniségük kialakulásában nagy szerepünk van.
Annyira szerettem ezt az időszakot.
Úgy vélem nem rondított bele az egóm annyira.
Persze voltak olyan pillanatok, amiket nem publikálnék, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy nincs az a szülő, aki tökéletes lenne és minden ítélkezéssel magunkat is ítéljük.
Ma volt az a nap az életemben, amikor igazán elengedtem a Fiamat.
Gyermekeimmel szimbiózisban élve ez nem annyira egyszerű dolog.
"Kis"lányomat már pár éve elengedtem.
Köszönöm az életnek azt a lehetőséget, hogy kiskoruk óta velük lehettem és egyedül nevelhettem őket.
Ölellek benneteket Drága Gyermekeim.
Nagyon szeretlek titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése