Gyermekeimtől egyre tisztább, őszintébb viselkedést kapok az utóbbi időben.
Valami megérett ehhez, hogy most ezt érezhessem.
Pici koruktól a legnagyobb szeretetemmel öleltem át őket és nagyon sokat jártunk a természetbe, Szinte minden nap volt ilyen program, a rossz idő ellenére is.
Nehezen lehetett kimozdítani őket, de utána mindig határozottan jobban érezték magukat.
Ez az időszak egyenlő volt a csodálatos élettel, mert igazán ténylegesen csakis ők számítottak nekem, igazán méltó feladatomnak és dolgomnak tartottam ezt a helyzetet.
Meg sem fordult a fejemben soha, hogy megijedjek a jövőtől, hogy aggódjak a gyermekeim jövőbeli nehézségei miatt.
Faramuci helyzet volt nem tagadom, hogy az anyai energiák hiányában valami hasonlót kellett felfakasztanom magamból.
Visszagondolva ez sem volt nehéz, de mindenképpen nyomott hagyott a Gyermekeim lelkében ez az anyai hiány.
Egyébként tiszta, lehiggadt, világos ítéleteket hozni egy szülőnek nagyon nehéz dolog, de minél érettebb a lelkünk, annál jobban átlátjuk a helyzetet és ez alapján megfontoltan döntünk, cselekszünk.
Aki gyermeket nevel(t), az azt is tudja, hogy a béketűrésünkből is ki lehet hozni simán egy szülőt, mert minden az energiaszintünk mértékétől függ.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy a lelkünket műveljük, odafigyeljünk érzéseinkre, gondolatainkra, egyre több tudatossággal gondoljunk magunkra úgy, hogy felelősségünk van magunkkal szemben is a mentális higiéniánk megóvására.
Nyugalmunkat csak így lehet megőrizni és ezáltal tudunk csak érdemben dönteni, hogy mit tegyünk egy gyermek egy ilyen, vagy olyan magatartásával szemben.
Nehéz dió.
Sokszor éljük meg a kudarcot is, mert ha elfogy az energiánk kitérünk a hitünkből.
Baj ez? Hosszú ideig ezen rágódva igen. De rövid ideig érdemes ezen elgondolkodni és azon lenni, hogy a következőkben következetesebben fogunk reagálni.
Ennyit tehetünk, mert aki ettől többet akar és az azonnali tökéletességre törekszik, az nem érti még a lélek igazi fejlődését.
Mindenki volt már abban a szituációban, ahol csak a saját érdekeit vette előtérbe és minden mást elnyomott.
Nem feltétlenül az adott inkarnációjában, de akkor is át kellett esnie azokon a próbákon, beavatásokon, amitől elérhette azt a lelki érettséget, hogy higgadtabban álljon a gyermekekhez, a gyermekneveléshez.
Ítélkezni fölösleges, persze a fejlődés igényére való tiszta, őszinte szándék hiányában egyértelműen nem szabad hagyni egy gyermeket a szülőnél, ha az a lelki és testi egészségét veszélyezteti.
Tehát én is próbáltam az anyai hiányt valahogy kompenzálni, de tökéletesen nem lehetett.
Ennek ellenére úgy érzem nem vallottam kudarcot, sőt, azokat a lelki-szellemi alapokat megadtam a gyermekeimnek, amivel a felnőtt korukban bizonyosságot érezhetnek a bajok idején, amit egy anya adhat a gyermekeinek.
Ezen is át kell esnünk annyi ideig, amennyi az adott életfeladathoz mérten a legideálisabb.
Éppen ezért ezt nem lehet általánosítani, hogy mennyi ideig fog ez tartani, mint azt sem, hogy csecsemőkorban hasfájós lesz-e a gyermekünk, vagy sem.
Tényleg minden az adott inkarnáció determináltságától függ.
Az a lényeg, hogy átvészeltük ezt a kamaszkort, ami nem volt rövid idejű.
Ilyenkor a ragaszkodás elmúlik általában és egy szülőnek nagyon nehéz az elengedést, elfogadást gyakorolni, mert olyan érzés ez, mintha kiszakítottak volna belőle valamit.
Ezt is túl lehet élni. :)
Az igazi lényeg, amiért elkezdtem írni az az, hogy eljön az idő, amikor elkezdenek visszatalálni hozzánk.
Ezt éltem meg tegnap.
Valami olyasmi történt, ami mindent visszaigazol, ami újabb reményt ad a folytatáshoz.
Igazi mély beszélgetés folytattunk le annak a precedens értékű pálfordulásnak a láttán, amit ők is megdöbbenve tapasztaltak rajtam.
Egy ezidáig még nem érzett és fájdalomban szinte nem is ismert folyamaton mentem keresztül egy nap és egy éjszaka alatt, aminek konklúziójaként lettem a legideálisabb rendben magammal.
A gyermekeim ezt végig élték és nem értették, hogy mi történik velem.
Aggódásuk és szeretetük állandó jelenléttel öleltek körbe.
Az isteni elrendezés hatékonysága, mindenkori jelenlétének valóságossága és segítő ereje hozott ki a mélypontomból. Próbatételeink nehézségei változóak, de mindig az adott lelkiállapothoz mérten nehezek, de a sorsfordítóak a legnehezebbek.
Ilyenkor az ember azt érezheti, hogy akár 10 évet is öregedett, persze ez jó esetben, ha kiálljuk a próbát, akkor nem látszik a fizikális testen.
Tehát ezt látva a Gyermekeim megnyíltak előttem.
Minden dolgot elmeséltek, ami az életükben történt és hasonlóan nehezen éltek meg.
Csak ámultam és bámultam, hogy mekkora bizalom fakadt fel belőlük felém.
Legfőképpen azért is nyíltak meg, mert nem azt látták, hogy feladom.
Láttak egy folyamatot, aminek a súlyát megérezték és bizalmuk által erősítettek.
Az ilyen beavatási próbáink legmélyebb pontjain lehetséges feladni az egészet olyan mértékben, hogy valamilyen alkohol, vagy gyógyszer után nyúl az ember és ezáltal próbál megoldást találni.
Ez a legrosszabb döntés, még akkor is, ha már szétesünk és teljesen nihilnek érezzük magunkat.
Az isteni elrendezés mindenkori jelenlévő segítsége akkor lép életbe, ha valamilyen áldozatot hozunk és mutatunk fel annak érdekében, nem akarjuk a könnyebb utat választani.
Az igazi áldozat ilyen.
Ilyenkor ennek az áldozatnak felszáll a füstje a magasabb szférákba és beindít valami különlegeset.
Méghozzá egy olyan eseményt, ami a földi világban elindul felénk, mint segítség.
Ezek a segítségek nagyon változóak, de mindenképpen tudatosul bennünk és ezáltal felemelkedésre késztet, ami egyértelműen mosolyt csal az arcunkra és a a robot mimikánk beton börtöne megszűnik.
Hirtelen kitágul a világ előttünk, hirtelen minden értelmét nyeri, hirtelen boldogság tölti el a lelkünket és végtelen együttérzést tapasztalunk.
A gyermekeim és a barátaim gyors, mindent felülíró segítő jelenléte az igazi ajándék és meglepetés.
Köszönöm az életnek ezt a felismerést és csodát.
Ez a fénykép jellemzi igazán azt a békét és csodát, amit a lelkemben érzek.
Lelkem tavában, tengerében most nyugalom van, amit olyan angyali seregek óvnak, amit csakis a morális utat választott ember érezhet meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése