2016. augusztus 24., szerda

voltamvagyokleszek2



Ébredés és öröm.
Valami megnyugtatóan szép érzés tölti el a lelkem.
Olyan ez, mint amikor valami  eléri a lelkemet, aminek el kellett érnie, pont most, pont ebben az időben.
Szinkronicitás.
De itt most nem egy másik lélekkel találkozom, hanem egy érzéssel.
Ezek azok a pillanatok, amikor az élet megköszön valamit.
Kevés hasonlóban volt eddig részem, de ez nem panasz, csak megállapítás.
Olyan mássá lettem, amit eddig nem éreztem, mert nem is érezhettem, mert nem volt itt az ideje.
Amíg változtatni nem akartam az életemen, amíg hagytam, hogy ugyanazok a körök íródjanak le az életemben, addig  elkerült ez az érzés.
Voltak próbálkozásaim, voltak felismeréseim, de az igazi mélységek megélését a legnagyobb kegyelem sem vehette el tőlem.
Ki kellett innom a poharat, nem hagyhattam benne egy cseppet sem, de nagyon nehéz volt a nyelés.
Nyögve nyeltem, mert tiltakoztam, szerettem volna egy más életet, egy "minőségibbet".
Pedig az én életem a legszebb számomra.
Most már tudom.
És szívből köszönöm, hogy minden így történt, ahogy történt.
Szép jó reggelt!

Ölellek.

Ölellek.


Ölellek.


Igyál az élet vizéből.
Oltsd a szomjadat.
Mert megérdemled.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

<3