2016. augusztus 18., csütörtök

ez irányba


Megértés nélkül nincs gyógyulás.
https://www.youtube.com/watch?v=bn-pRZ0Vtdc
Vagyis van olyan, csak az determináltan valósul meg, a sorsfeladatunkhoz mérten.
De ahhoz, hogy ténylegesen kigyógyuljunk valamiből fizikálisan vagy csak lelkileg(mert van amikor már csak ez lehetséges, a kor és a degenerációk miatt), ahhoz megértésre van szükség.
Mégis el akarják az emberekkel manapság hitetni, hogy tudatosulás nélkül maradandó gyógyulást érhetnek el.
Ezt csakis azért tehetik meg, mert az ember annyira eltávolodott az eredetétől, hogy ha nincs ideális szellemi háttérismerete, akkor mindenre rávehető.
Ezt keményen ki is használják és olyan terapeutákra vannak utalva, akik a szellem és lélek közötti legalapvetőbb különbséggel sincsenek tisztában.
Ezek a kezelések viszont olyan helyzetet hoznak, amiben a segítségért hozzájuk forduló még bizonytalanabbá válik  a lelki világában, maximum ideiglenes eufóriát éreznek, ami csak ideig-óráig ad némi kielégülést, ami később hozzászokást eredményez egyes "gyógyítókhoz".
Az ilyen függés azonos az antidepresszánsok és egyéb kábítószerek okozta függéssel, ami talán egy kicsit durván hangzik, de alapvetőleg nem más.
Nem egyszer tapasztalom sajnos ezeket, ezért még nehezebbé válik a feladat, mert annyira függésben élnek ezek a lelkek, hogy szinte alig van bennük önállóság és ezt a függést nagyon nehéz felülírni.
De nem lehetetlen.
Antidepresszánsokra szoktatott lelkek  tömkelege nem tud fejlődésnek indulni, mert az önvalójuktól teljesen leválasztották a lelküket és minden próbálkozásuk akadályokba ütközik.
Könnyelműen oldjuk magunkban a szorongást ilyen "gyógy"szerekkel, viszont a hozzászokás kialakulásának következményeivel nem számolva még mélyebbre süllyedünk.
Az alkohol oldó hatása még egy fokkal jobb, mert a hozzászokás ideje hosszabb, ezért talán annyira nem veszélyes, de hosszabb távon egyértelműen károsan hat.
DE addig, amíg a megértés prioritása nem lesz meghatározó, addig semmi nem változik az ideális irányba, mert csak az érzésre hagyatkozni már nem elegendő.
Ha  az agy és a szív nem találkozik középen a nullpontban, addig ne is várjunk érdemi változást.
Aki eljön hozzám arra számíthat, hogy ez irányba segítem.








Nincsenek megjegyzések: