Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor azt érzi, hogy hatalmas döntés előtt áll, ami teljesen más, mint az eddigiek és valamiért vízválasztó esemény felé halad.
Tanácsot kérni ilyenkor szinte kötelező, mert a súlya a dolgoknak óriási és ilyenkor már az alázat csirájából egészen erős törzsű fa növekedett.
Mindenkinek van egy olyan mértékű próbatétele, amikor azt érzi ez már annyira erőn felüli, hogy bizony ez hasonló egy meséhez, amikor a sárkánnyal kell megküzdeni.
Ez a sárkány szimbolizálja a legnagyobb félelmeinket, amit az adott inkarnációnkban felül kell írnunk a legtisztább tudatosságunkkal.
Elképzelni ezt a dolgot igazán csak akkor lehet, ha mi saját magunkban ezt érezzük.
Félelmeink gyökereinek mélysége és nagysága teszi igazán óriássá és félelmetessé ezt szörnyet.
Nem szabad abba az illúzióba kerülnünk, hogy nekünk nincs sárkányunk, mert mi alapból is mindent megoldunk simán és ezáltal ránk nem vonatkoznak ezek a beavatások.
Mindenkinek van egy küszöb őre, a lelkének azon a pontján, ahol már az igazi szembesülések elkezdődnek magunkkal.
Ha idáig jutunk és a küszöbőr beenged, mert elég érettnek találtatott hozzá, akkor megjelennek az igazi próbatételek, mögötte a hatalmas sárkány árnyékkal.
Nincs az az ember, aki ettől ne ijedne meg, akinek ez annyira könnyed találkozás lenne, hogy azonnali döntést tudjon hozni.
De a kellő időben mégis nyeregbe pattanunk és nekiindulunk.
Minden élettapasztalat és lelkierő, amit ezidáig összegyűjtöttünk velünk van.
Imáink, meditációink hatalmas védő ereje páncélként halad előttünk, amitől egyre nagyobb biztonságban érezzük magunkat, mert azt is tudjuk, hogy most már nincs vissza út.
Egyre nagyobb tempóban vágtatunk és már nem félünk.
Lelkünk sötét részeiben vágtázunk már és a fénytelen területek egyre láthatóbbá válnak.
Félelmeink gyökerei elszáradnak, a sárkány tüzének lángja nem tud megégetni, pedig már az egész testünket elérte.
Nincs hatalma már felettünk, ezért a fejét megkíméljük.
Elképzelni ezt a dolgot igazán csak akkor lehet, ha mi saját magunkban ezt érezzük.
Félelmeink gyökereinek mélysége és nagysága teszi igazán óriássá és félelmetessé ezt szörnyet.
Nem szabad abba az illúzióba kerülnünk, hogy nekünk nincs sárkányunk, mert mi alapból is mindent megoldunk simán és ezáltal ránk nem vonatkoznak ezek a beavatások.
Mindenkinek van egy küszöb őre, a lelkének azon a pontján, ahol már az igazi szembesülések elkezdődnek magunkkal.
Ha idáig jutunk és a küszöbőr beenged, mert elég érettnek találtatott hozzá, akkor megjelennek az igazi próbatételek, mögötte a hatalmas sárkány árnyékkal.
Nincs az az ember, aki ettől ne ijedne meg, akinek ez annyira könnyed találkozás lenne, hogy azonnali döntést tudjon hozni.
De a kellő időben mégis nyeregbe pattanunk és nekiindulunk.
Minden élettapasztalat és lelkierő, amit ezidáig összegyűjtöttünk velünk van.
Imáink, meditációink hatalmas védő ereje páncélként halad előttünk, amitől egyre nagyobb biztonságban érezzük magunkat, mert azt is tudjuk, hogy most már nincs vissza út.
Egyre nagyobb tempóban vágtatunk és már nem félünk.
Lelkünk sötét részeiben vágtázunk már és a fénytelen területek egyre láthatóbbá válnak.
Félelmeink gyökerei elszáradnak, a sárkány tüzének lángja nem tud megégetni, pedig már az egész testünket elérte.
Nincs hatalma már felettünk, ezért a fejét megkíméljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése