Körülöttem fájdalom és kétség...bennem remény.
Régen nem voltam ilyen...mármint reménnyel teli.
Ilyenné váltam. Volt szándékom hozzá.
Gyermekként folyamatosan beteg voltam.
Nem törődtem magammal, mivel nem volt előttem példa, csak az, hogy mi már csak ilyenek vagyunk, nincs lehetőségünk változtatni a sorsunkon. Ezt kaptuk.
De sokszor emlékszem, hogy olyan torok gyulladásom volt, amin a tüszők gyülekező helye volt. Kegyetlen torokfájdalmaimat soha nem értettem, de úgy gondoltam, hogy ez velejárója az életemnek...nincs lehetőségem ellene tenni. a betegség jött, valahonnan és én beteg vagyok. Ennyi és az orvos meggyógyít. Semmi beleszólásom nincs ebbe a folyamatba.
Legalább ötször szúrták fel a fülem, csak arra emlékszem, hogy majd bele haltam.
A fülem tele gennyel, majd szétfeszítette a dobhártyámat.
Ez is természetes velejárója az életemnek...fel kell szúrni, mert én ilyen vagyok, így születtem, nincs beleszólásom.
Tele tömtek antibiotikumokkal...bevettem, mert nincs lehetőségem ebbe beleszólni...én csak így születtem, az én életem már csak ilyen. Beszedtem a "gyógyszereket", ami után pár nappal újra kiújult a torok gyuszi...így éltem gyerekként...nem tehettem mást, mert nincs beleszólásom ebbe...tehetetlen vagyok...teszem azt, amit az orvosok és a hatalom mond.
Kaptam jó sok "védő"oltást...kell, mert meg kell védeni a többi embert...mert már olyan gyenge az immunrendszerük, mint az enyém...hát persze, hogy már szükséges. Ilyen gyenge immunrendszerrel hogy a francba lenne ellenálló a szervezetem.
Tudatos orvostudományunk tette azt, amit "tennie kellett"...ezt mondták nekik a magason ülők.
Mi csak szedtük az allopátiás gyógyszereinket...és "gyógyultunk"...immunrendszerünk"erősödött".
Én még a szerencsésebbek között voltam annak ellenére, hogy sok bajom volt...emlékszem olyanra, akinek még több baja volt.
Akkor még az orvosra istenként tekintettek.
Most már csökkent ezeknek a tábora.
Egyre többen felismertük, hogy mégsem úgy van a dolog, ahogy eddig láttuk.
Én úgy gondolom eleget "gyógyítottak" engem.
Jó pár éve megjött a felismerésem, hogy elég ebből.
Sokan nem tudják rólam, hogy nem fizetek tb-t, mert mert minden dolgot megoldok MAGamban.
Orvoshoz nem járok, nem veszem igénybe azokat a módszereket, amiket alkalmaznak.
Sokan mondják, hogy felelőtlen vagyok.
Kérdezik, mi lesz velem, ha baleset ér és sürgősségi ellátásra szorulok?
Mi lesz velem, ha beteg leszek?
Én erre azt mondom, hogy ha baleset ér, akkor megérdemlem.
Semmi sem történik véletlenül. Ha beteg leszek az is azért van, mert feladtam magamban azt a csodát, ami minden emberben létezik.
A test önmegújuló mechanizmusát.
Ehhez persze nagyon tudatosan kell élni, nem tagadom.
Sokszor a félelmeim azt mondták, mi lesz, ha gyenge leszek és mégis beteg leszek?...sokszor rámtört...de higgyétek el túlléptem ezen is. A félelmek előtörnek és lealacsonyítanak oda, hogy a betegséget majd más megszünteti bennem.
Adjam oda a gyógyulásomat más kezébe, majd ő megoldja...az enyémet. Olyannak, aki még a magáét sem tudja.
Gratulálok annak, akinek van mersze ezt megtenni.
Én meg vissza kérdezek, hogy nem vagy te egy kicsit felelőtlen?...hogy mered ezt megcsinálni?...átgondoltad te ezt jól?...tudod, mit adsz ki a kezedből...MAGadat!
Persze vannak szituációk, amikor a fizikális orvoslás(ami az egyik orvos barátnőm szerint nem más, mint egy szakmunka, amit sok ideig tanult és ő egy szakmunkás:-)) pl.a sebészet szükségeltetik...elismerem, ha már oda jutottunk, akkor van, amit ki kell szedni, van, amit pótolni kell, ha élni akarunk tovább.
De én úgy döntöttem, hogy egészséges vagyok annyira, hogy a testemet karban tartom. nem most lett volna időszerű elkezdenem, gyermekkoromban...de sajnos, vagy nem, akkor még a szüleim ezt nem látták be.
Jelenleg én ebben a szellemben nevelem a gyermekeimet.
A gyermekeim makk egészségesek.
A fiam nagyon pici kora óta így nevelkedett, a lányom csak 4 éves
kora óta.
Amióta velem élnek egészségesen táplálkoznak...az összefüggéseket tanulva...a test nevelésének fontosságát hangsúlyozva...a lelki-szellemi dolgokat ápolva élve. Nem mondom, hogy mindig simán ment, de azt gondolom jól állunk. A körülöttünk lévő világ fájdalmakat él meg és siránkozik.
BENNÜNK van REMÉNY.
Mi BElátóbbak vagyunk MAGunkba.
BEláttuk, hogy az EGÉSZségünk nem mások kezében kell, hogy legyen.
Nem is lehet, mert mindenki a saját sorsának a kovácsa.
Ha baj van akkor menjünk el a fizikális orvos szakmunkásokhoz...sebészekhez, olyanokhoz, akik kicserélnek, megszüntetnek bennünk valamit.
Igen szükség van rájuk, de nem azokra az allopátiás gyógyszerekre, amik mellékhatással vannak túlzsúfolva.
Nincs rájuk szükség. A testünk öngyógyító mechanizmusa egy csoda.
Adjuk meg neki az esélyt, hogy GYÓGYÍTSON. De, ha mindig megterheljük mérgekkel, akkor nem tud azzal törődni, amivel kell, nem tud egy egyensúlyt tartani, EGÉSZséget teremteni. Bántjuk sokszor és panaszkodunk, hogy betegek vagyunk és nem gyógyulunk.
A Modern orvoslásból kimaradt a harmónia.
Harmóniátlan...kesze-kusza.
Sok reklám kell hozzá, hogy "éljen".
Van is rá pénz bőven, mert sok "gyógyszert" eszik az ember.
A test öngyógyító mechanizmusa egy egészséges testi-lelki- szellemi harmóniában tartós.
Beteget gyógyítani csak testi szinten óriási felelőtlenség.
Igazi gyógyulás nem következhet be, csak akkor, ha másik kettő szinten is beteljesedés van...EGÉSZség van.
Ezek a mondataim sokakat bántanak...nem bántásnak szánom...senkit nem akarok a világnézetétől eltántorítani.
Tájékoztató jelleggel írom, hogy én hogy látom MAGam és a világom.
Bennem van remény.
Baj ez?
Felelőtlenség, hogy a kezembe vetem az irányításom?
Nem tehetem meg?
Talán ezzel másokat bántok, hogy azt mondom ébredjenek fel?
Szóval én bennem van REMÉNY.
BIZALOMMAL élek...bízok MAGamban.
Mindenki, aki orvoshoz akar menni, menjen...mert így érzi.
Menjen...senkit nem befolyásolok.
Mindenkinek felnőtt módon kell gondolkodnia.
Én EGÉSZséges vagyok és a gyermekeim is.
Hogy lehet ez, hogy nekünk működik?...talán egy kicsit ezen érdemes elgondolkodni.
Tisztelettel megkérem azokat, akik nem értenek velem egyet, azok írjanak egy olyan cikket, amiben az ő egészséges életük van bemutatva. Úgy gondolom a precedens értékű dolgok azok, amik előre mozdítják a világot. 25 évesen nem nagyon lehet még jelen élet beli tapasztalatokról...pontosabban élettapasztalokról beszélni, mert egy ilyen test még tele van energiával és a baklövéseinket még tolerálja. A saját büntetéseink, amik az EGÉSZSÉGTELENSÉGből adódtak csak később jelentkeznek intenzívebben.
Hiába jár valaki orvosi egyetemre, vagy hasonlóra, az még nem tapasztalat az EGÉSZségről.
Én ugyan 40 éves vagyok, de minden szavam abból ered, amit megtapasztaltam az EGÉSZségtelen és az EGÉSZséges pillanataimból...mert már én is kezdtem learatni azt, amit elvetettem.
De úgy gondolom időben elkezdtem MAGamba látni és felfedezni, hogy a saját sorsom kovácsa én vagyok...és NEM MÁS.
Van sok dolog, amit nem írtam még le, de pótolom...ezért valószínű van sok belém kötni való lehetőség.
Legyen teljes minden pillanatotok...ezek a pillanatok olyanok, amikor tényleg MAGunk vagyunk...EGÉSZségesen...teljesen:-)
Szeretettel.
izi
Körülöttem fájdalom és kétség...bennem remény.
Régen nem voltam ilyen...mármint reménnyel teli.
Ilyenné váltam. Volt szándékom hozzá.
Gyermekként folyamatosan beteg voltam.
Nem törődtem magammal, mivel nem volt előttem példa, csak az, hogy mi már csak ilyenek vagyunk, nincs lehetőségünk változtatni a sorsunkon. Ezt kaptuk.
De sokszor emlékszem, hogy olyan torok gyulladásom volt, amin a tüszők gyülekező helye volt. Kegyetlen torokfájdalmaimat soha nem értettem, de úgy gondoltam, hogy ez velejárója az életemnek...nincs lehetőségem ellene tenni. a betegség jött, valahonnan és én beteg vagyok. Ennyi és az orvos meggyógyít. Semmi beleszólásom nincs ebbe a folyamatba.
Legalább ötször szúrták fel a fülem, csak arra emlékszem, hogy majd bele haltam.
A fülem tele gennyel, majd szétfeszítette a dobhártyámat.
Ez is természetes velejárója az életemnek...fel kell szúrni, mert én ilyen vagyok, így születtem, nincs beleszólásom.
Tele tömtek antibiotikumokkal...bevettem, mert nincs lehetőségem ebbe beleszólni...én csak így születtem, az én életem már csak ilyen. Beszedtem a "gyógyszereket", ami után pár nappal újra kiújult a torok gyuszi...így éltem gyerekként...nem tehettem mást, mert nincs beleszólásom ebbe...tehetetlen vagyok...teszem azt, amit az orvosok és a hatalom mond.
Kaptam jó sok "védő"oltást...kell, mert meg kell védeni a többi embert...mert már olyan gyenge az immunrendszerük, mint az enyém...hát persze, hogy már szükséges. Ilyen gyenge immunrendszerrel hogy a francba lenne ellenálló a szervezetem.
Tudatos orvostudományunk tette azt, amit "tennie kellett"...ezt mondták nekik a magason ülők.
Mi csak szedtük az allopátiás gyógyszereinket...és "gyógyultunk"...immunrendszerünk"erősödött".
Én még a szerencsésebbek között voltam annak ellenére, hogy sok bajom volt...emlékszem olyanra, akinek még több baja volt.
Akkor még az orvosra istenként tekintettek.
Most már csökkent ezeknek a tábora.
Egyre többen felismertük, hogy mégsem úgy van a dolog, ahogy eddig láttuk.
Én úgy gondolom eleget "gyógyítottak" engem.
Jó pár éve megjött a felismerésem, hogy elég ebből.
Sokan nem tudják rólam, hogy nem fizetek tb-t, mert mert minden dolgot megoldok MAGamban.
Orvoshoz nem járok, nem veszem igénybe azokat a módszereket, amiket alkalmaznak.
Sokan mondják, hogy felelőtlen vagyok.
Kérdezik, mi lesz velem, ha baleset ér és sürgősségi ellátásra szorulok?
Mi lesz velem, ha beteg leszek?
Én erre azt mondom, hogy ha baleset ér, akkor megérdemlem.
Semmi sem történik véletlenül. Ha beteg leszek az is azért van, mert feladtam magamban azt a csodát, ami minden emberben létezik.
A test önmegújuló mechanizmusát.
Ehhez persze nagyon tudatosan kell élni, nem tagadom.
Sokszor a félelmeim azt mondták, mi lesz, ha gyenge leszek és mégis beteg leszek?...sokszor rámtört...de higgyétek el túlléptem ezen is. A félelmek előtörnek és lealacsonyítanak oda, hogy a betegséget majd más megszünteti bennem.
Adjam oda a gyógyulásomat más kezébe, majd ő megoldja...az enyémet. Olyannak, aki még a magáét sem tudja.
Gratulálok annak, akinek van mersze ezt megtenni.
Én meg vissza kérdezek, hogy nem vagy te egy kicsit felelőtlen?...hogy mered ezt megcsinálni?...átgondoltad te ezt jól?...tudod, mit adsz ki a kezedből...MAGadat!
Persze vannak szituációk, amikor a fizikális orvoslás(ami az egyik orvos barátnőm szerint nem más, mint egy szakmunka, amit sok ideig tanult és ő egy szakmunkás:-)) pl.a sebészet szükségeltetik...elismerem, ha már oda jutottunk, akkor van, amit ki kell szedni, van, amit pótolni kell, ha élni akarunk tovább.
De én úgy döntöttem, hogy egészséges vagyok annyira, hogy a testemet karban tartom. nem most lett volna időszerű elkezdenem, gyermekkoromban...de sajnos, vagy nem, akkor még a szüleim ezt nem látták be.
Jelenleg én ebben a szellemben nevelem a gyermekeimet.
A gyermekeim makk egészségesek.
A fiam nagyon pici kora óta így nevelkedett, a lányom csak 4 éves
kora óta.
Amióta velem élnek egészségesen táplálkoznak...az összefüggéseket tanulva...a test nevelésének fontosságát hangsúlyozva...a lelki-szellemi dolgokat ápolva élve. Nem mondom, hogy mindig simán ment, de azt gondolom jól állunk. A körülöttünk lévő világ fájdalmakat él meg és siránkozik.
BENNÜNK van REMÉNY.
Mi BElátóbbak vagyunk MAGunkba.
BEláttuk, hogy az EGÉSZségünk nem mások kezében kell, hogy legyen.
Nem is lehet, mert mindenki a saját sorsának a kovácsa.
Ha baj van akkor menjünk el a fizikális orvos szakmunkásokhoz...sebészekhez, olyanokhoz, akik kicserélnek, megszüntetnek bennünk valamit.
Igen szükség van rájuk, de nem azokra az allopátiás gyógyszerekre, amik mellékhatással vannak túlzsúfolva.
Nincs rájuk szükség. A testünk öngyógyító mechanizmusa egy csoda.
Adjuk meg neki az esélyt, hogy GYÓGYÍTSON. De, ha mindig megterheljük mérgekkel, akkor nem tud azzal törődni, amivel kell, nem tud egy egyensúlyt tartani, EGÉSZséget teremteni. Bántjuk sokszor és panaszkodunk, hogy betegek vagyunk és nem gyógyulunk.
A Modern orvoslásból kimaradt a harmónia.
Harmóniátlan...kesze-kusza.
Sok reklám kell hozzá, hogy "éljen".
Van is rá pénz bőven, mert sok "gyógyszert" eszik az ember.
A test öngyógyító mechanizmusa egy egészséges testi-lelki- szellemi harmóniában tartós.
Beteget gyógyítani csak testi szinten óriási felelőtlenség.
Igazi gyógyulás nem következhet be, csak akkor, ha másik kettő szinten is beteljesedés van...EGÉSZség van.
Ezek a mondataim sokakat bántanak...nem bántásnak szánom...senkit nem akarok a világnézetétől eltántorítani.
Tájékoztató jelleggel írom, hogy én hogy látom MAGam és a világom.
Bennem van remény.
Baj ez?
Felelőtlenség, hogy a kezembe vetem az irányításom?
Nem tehetem meg?
Talán ezzel másokat bántok, hogy azt mondom ébredjenek fel?
Szóval én bennem van REMÉNY.
BIZALOMMAL élek...bízok MAGamban.
Mindenki, aki orvoshoz akar menni, menjen...mert így érzi.
Menjen...senkit nem befolyásolok.
Mindenkinek felnőtt módon kell gondolkodnia.
Én EGÉSZséges vagyok és a gyermekeim is.
Hogy lehet ez, hogy nekünk működik?...talán egy kicsit ezen érdemes elgondolkodni.
Tisztelettel megkérem azokat, akik nem értenek velem egyet, azok írjanak egy olyan cikket, amiben az ő egészséges életük van bemutatva. Úgy gondolom a precedens értékű dolgok azok, amik előre mozdítják a világot. 25 évesen nem nagyon lehet még jelen élet beli tapasztalatokról...pontosabban élettapasztalokról beszélni, mert egy ilyen test még tele van energiával és a baklövéseinket még tolerálja. A saját büntetéseink, amik az EGÉSZSÉGTELENSÉGből adódtak csak később jelentkeznek intenzívebben.
Hiába jár valaki orvosi egyetemre, vagy hasonlóra, az még nem tapasztalat az EGÉSZségről.
Én ugyan 40 éves vagyok, de minden szavam abból ered, amit megtapasztaltam az EGÉSZségtelen és az EGÉSZséges pillanataimból...mert már én is kezdtem learatni azt, amit elvetettem.
De úgy gondolom időben elkezdtem MAGamba látni és felfedezni, hogy a saját sorsom kovácsa én vagyok...és NEM MÁS.
Van sok dolog, amit nem írtam még le, de pótolom...ezért valószínű van sok belém kötni való lehetőség.
Legyen teljes minden pillanatotok...ezek a pillanatok olyanok, amikor tényleg MAGunk vagyunk...EGÉSZségesen...teljesen:-)
Szeretettel.
izi
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése