Az élet fájához érve vettem csak észre, hogy nem is kellett volna olyan nagy utat bejárnom. Elindulunk, mert valami hajt, nem tudjuk mit keresünk. Erről a keresésről szól az életünk. Vannak mellék utak, amiben leragadunk. Keresünk, de közben veszítjük az energiánkat. Néha bevillan valami, hogy mi után is kutatunk. Ilyenkor a béke érzése lesz úrrá rajtunk. Ilyenkor szeretünk mindent és mindenkit. De hamar elfelejtjük és újra csak a monoton berögződéseink hajtanak hátra felé...a meg nem ismerés, az öntudatlanságunk világába.
http://www.youtube.com/watch?v=UOZuQ_r3ROY&NR=1
Ha tudtam volna, hogy egy tapodtat sem kellett volna keresnem...
A szívemben van, amit kerestem.
Mint, ahogy a Tiédben is...
De a gyümölcseiből csak akkor ehetünk, ha...
izi
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése