2011. szeptember 14., szerda

elmúlás



Tegnap délután Kimentünk a temetőbe Édesapámmal és Balázzsal.
A Nagymamámnak volt a névnapja és virágot vittünk, hogy megemlékezzünk Róla.
Én ugyan nem ismertem, de jó érzés volt rá gondolni.

Ahogy sétáltunk a sír felé én leghátul mentem. Láttam Édesapám törékeny alakját, és a Fiam erős testalkatát.
Pedig Apám is milyen erős Ember volt.
Emlékszem milyen biztonságot adott nekem.

Megszületünk és megöregszünk.
Talán most én adom azt a biztonságérzetet a Fiamnak, mint amilyet én éreztem hajdanán Apámtól.

Tegnap egy kicsit szomorú voltam, egy kicsit nehéz volt elfogadni az elmúlást.

Nincsenek megjegyzések: