Ezen életszakaszainkat meg kell élnünk, minél tudatosabban tesszük, annál nagyobb lesz a rálátás magunkra, arra, hogy az igazi önmegismerés útjának szerves része ez.
A lemondásokkal is tarkított időszakunk szépen megtisztítja a környezetünket, lemorzsolja azon embereket, akikkel már nincs dolgunk, akik már teljesítették velünk szembeni tartozásaikat, akár tudatosan, akár ösztönből.
Idővel az összefüggéseket meglátva egyre stabilabban fogjuk érezni magunkat, persze megmarad az elasztikusságunk is.
A más iránt érzett ellenszenvünk és haragunk ereje egyre gyengébben hat ránk, ezen megtévesztő érzések ereje gyengül és szeretettel tudunk gondolni majd arra is, aki megbántott, akinek az volt a feladata velünk, hogy kibillentsen az egyensúlyunkból, mert ezáltal még rádöbbenhettünk, hogy igazán van még dolgunk magunkkal.
Folyamatos fejlődésben vagyunk, aminek sarkalatos elemei ezen magunkba fordulások, mélységek, ahol felébredünk(felébredhetünk) arra, hogy morál nélkül csak hazugság és ámítás az élet.
Minél tisztábban megértjük ezt, annál jobban felismerjük azon embereket, akik még manipulálásból élnek, akiknek a protekcióra még nagy szükségük van, mert igazán másból nyerik az energiájukat, szükségük van valakire, akikből pontosan annyit szívhatnak el, amennyi a létfenntartásukhoz szükséges.
De a sorsunk, a sorsfeladatunk ereje majd szembesíti őket is azzal,. hogy ez már nem helyes, hogy mindenkinek magának kell megteremtenie az energiát a legnehezebb napokban is, mert igazán így lehetünk önmagunk csak.
A megalkuvások kora így lejár, mert szembe kell nézni önmagunkkal, a nyilvánosság igénye nélkül kell örülni magunknak, mert minél nagyobb a nyilvánosság tapsviharának igénye, annál gyengébb az ember.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatossággal teli szép napot neked. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése