2013. szeptember 10., kedd

hálás vagyok

Hálás vagyok, hogy van mit ennem.
Hálás vagyok, hogy van fedél a fejem felett.
Hálás vagyok, hogy az lehetek, akivé válhattam.
Hálás vagyok Mindenkinek az Életemben, aki volt, aki van, aki lesz.
Hálás vagyok, hogy egyre sűrűbben felismerem az egóm játszmáit, amiben úgy akar a túlzásaiban élni, hogy azt észre se vegyem.
Pedig csak a  létjogosultságát akarja bizonyítani szélsőségesen, mert ez élteti őt.
Hálás vagyok, hogy az érzéseimet egyre sűrűbben észreveszem és ezáltal nem tud kénye kedve szerint garázdálkodni bennem, ahogy régebben megtehette.
Biztos fáj ez neki, de számomra már nem annyira mérvadó, kényszerítő,  mint eddig.
Van bennem valami plusz., ami eddig is bennem élt, de nem vettem észre.

ÉNem jelenléte bátorsággal lát el, sokszor kel védelmemre már.
Hálás vagyok, hogy a félelmeimre már nem ellenségként tekinthetek.
Ő a segítőm, mert nélküle más lennék.
Hálás vagyok azért, hogy a sors a gyermekeimet mellém rendelte, ami számomra nagy tanulságokat hordozott, amitől olyan világ nyílt meg bennem, ahová csak "anya" szerepben kap bebocsájtást  egy férfi.
Hálás vagyok azért a bizonyosság érzésért, ami bennem él, ami megengedi, hogy a K(á)OSZt  RENDEZETTNEK lássam.
Ez lehet, hogy csak ideig-óráig tart, de akkor is értelmet nyer minden.

Gyermekkoromban is éreztem már ebből valamit, amikor eljött a vasárnap és a következő napon már iskola volt.
Ilyenkor elkapott egy rossz érzés nem is tudtam, hogy miért van jelen, de valami azt súgta, hogy éljek a jelen pillanatban és örüljek annak, ami éppen adott.
Ez az alig tudatos oldás bennem mindig meghozta a megnyugvást.
Soha nem felejtem el.

Ez az apró erő kezdett  növekedni bennem.

MIHÁLY jelenléte az életemben meghozta azt a felismerést, hogy az anyag(matéria) páncélja nem a vég, hanem van még tovább is.
Van egy finomabb világ, egy olyan világ, amitől nagyon eltávolodott az emberiség és amihez egyre sürgetőbben szükségünk lenne közeledni, hogy nehogy az anyag alatti birodalom martalékává váljon a lelkünk.
Erősebb vagyok már attól is, hogy szégyellnem kellene ezen "másságomat", amitől sokan a falra másznak az ismerőseim körében is(tisztelet a kivételnek), mert csakis a láthatóban, tapinthatóban bíznak és fogadják el valóságuknak.
Én tisztelettel elfogadom Őket.

Hálás vagyok KRISZTUSNAK, hogy jelen van az életemben.
Minden IDEÁLIS változás, változásom alapja Ő.
M(e)AGváltása nélkül semmi esélyünk nem lett volna az ébredésre, a kali-yuga(sötét kor) után még sötétebb kor várt volna ránk.
De hála az Égnek nem így történt.
Majd egyszer mindenki lelkében megnyugtatólag megszólal ez a mondat:

NEM ÉN, HANEM KRISZTUS ÉNBENNEM.

Az igazi változás innen kezdődik.

"akkor tudok valóban az Én.-emből cselekedni, érezni és gondolkodni, - magamra találni - ha a VILÁG nevében élem meg magamat, és nem fordítva. Ez nagyon bonyolultnak látszik,pedig egyszerű is az adott pillanatban: Előbb kívülre kell helyezkednem, hogy magamra találjak. Minden más, amit Én.ként élek meg, csak visszfénye a valódi énemnek. "  B.B.

Egyre tisztábban megértjük majd, hogy mit jelent az, hogy:

LEGYEN MEG URAM A TE AKARATOD.

Mindezeknek helye és ideje van minden ember lelkében, életében.
EGY felé megyünk, de tényleg nagyon nagy különbséggel.

Minél hamarabb ildomos felismerni az utunkat, ami nem feltétlenül van kikövezve, sőt inkább lesz fájdalmas felismerésekkel teli, amit persze később nem fogunk megbánni.

Arra is feleszmélünk majd, hogy a tekintélyelvű elnyomás annak ellenére, hogy mutogatja erejét és állandó félelemkeltésével riogat nem több, mint egy kérész életű ki bogár.

Persze csak a nagy képhez képest, mert most úgy tűnik, hogy véget nem érően bánthat minket, büntetlenül.

Az erő bennünk van.

Sokkal nagyobb, mint hinnénk.
De alázat nélkül ez az erő sajnos nem az ideális felé visz.

Szeptember 29-én van Mihály napja, az ősz legszebb Ünnepe.Ha érzed nézz utána, hogy mit/kit ünneplünk ilyenkor.

Szeretettel és hálával:  Tibor







ui:
...egy másik helyen írtam hasonlót:

Számomra egyértelmű az Én jelenléte.
Ezen Én ereje, magabiztossága tényként van bennem a mindennapjaimban(egyre többször), amikor éppen azt érzem, hogy a világ úgy elfogadható, ahogy van, annak ellenére is, hogy a K(á)OSZ ellepi az Emberek lelkét, közt
ük az enyémet is próbálva, de az ÉNem ezt felismeri és utat keres az éltető víznek, ami Krisztus felől árad a felé, akinek őszinte, tiszta szándékai vannak a megoldásra, az ideális változásra, ami a Föld fejlődésével megegyező, ami a Kor Szellemének kérésével is azonos.

Nincsenek megjegyzések: