Egyedül járjuk, de mellettünk járja mindenki ezt az utat, a saját úját. Amikor úgy kapcsolódunk egymáshoz, hogy megértjük egymást, akkor az egy áldás. Viszont akkor is áldás, amikor semmilyen egyetértés nincs meg közöttünk. Ilyen esetben, jó esetben megértjük a tanítás lényegét, megértjük, hogy a (már)nem szolgáló beidegződéseink szerint reagálni erre teljesen hiábavaló. Ezért járjuk tovább az utunkat, hogy minél több elfogadást, megértést, rálátást tudjunk magunkból felszínre fakasztani. Nem elég a prédikáció, egyáltalán nem. Csak a gyakorlatba átültetett dolgok emelnek a problémáink fölé. Egy nagyobb rálátással észrevehetjük, hogy senki sem véletlenül került az életünkbe és senki sem véletlenül nem akar a közelünkbe kerülni.
Tudatos szép hétvégét kívánok neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése