(Festmény: Golgota (vegyes technika) 2011 11 16
A képre kattintva kinagyíthatod)
A mű ételek és féligazságok korát éljük.
Felületesen rágjuk meg az ételeinket és felületesen tekintünk Embertársainkra.
Fontosnak tartunk jelentéktelen dolgokat, amiket azért teszünk, hogy megfeleljünk a társadalmilag elfogadott viselkedésmintáknak és nehogy az Emberek furcsa szemmel nézzenek ránk.
Lényegtelen, hogy az az eszme, vagy életmód már régen elavult, de mi csak ugyanazon köröket rójuk le, miközben a Lelkünk egyre nehezebb lesz és a Szent Templomunk( a Testünk) egyre csak omladozik.
Piszkos cipőinkkel nem megyünk be a tiszta lakásunkba, de az ételeink minőségével nem törődünk és azzal sem, hogy mivel tápláljuk (éheztetjük) a Lelkünket.
Ebben a korban nehéz következetesnek maradni, nehéz rálátni a sok FALS információra, de ez mégsem lehetetlen.
Aki erre az útra lép számolnia kell azzal, hogy a Lelke mélyéről sokszor olyan ismeretlen érzések, érzelmek, gondolatok fakadnak fel, amivel ha lehetne nem szívesen azonosulna.
De a beavatás útja, az Emberré válás útja soha nem arról volt híres, hogy rutinból tesszük.
Minden egyes méterért meg kell küzdenünk.
Na ez az, ami nem tetszik sokaknak.
Ez az, ami miatt inkább struccpolitikát folyatnak és látszat megoldásokba dugják a fejüket.
Sokan vérig sértődnének most, ha leírnám, hogy mik is ezek a módszerek, ezért erről most nem írok. Írtam már sokszor ezekről a féligazságokkal teli módszerekről, amiknek nagy divatját éljük manapság.
Aki EGÉSZséges akar maradni, annak hatalmas pálforduláson kell átesnie.
Ebben senki sem kaphat protekciót, bármennyire is számít rá, mert esetleg az egész eddigi élete erről szólt.
Ha jól belegondolok az enyémben is volt bőven, de amióta erre ráláttam rádöbbentem, hogy minden egyes protekció csak struccpolitika. Senki sem kerülheti el a sorsát, de legfőképpen senkinek nem oldhatja meg valaki másik személy a karmáját.
Ideje felébredni mindenkinek.
" A Létbe helyezem magam rendíthetetlenül.
Az Élet ösvényén bizalommal lépkedek.
Egész élő lényemmel a Szeretetet ápolom.
Mindenbe reményt helyezek, amit csak csinálok,
bizalmat ültetek gondolkodásomba,
így élem az életemet, célomhoz ez vezet.
(Rudolf Steiner 1861-1925)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése