Kellemesen ébredtem...nem volt bennem rossz érzés.
A megszokás miatt már el is gondolkodtam, hogy hol van az a fránya érzés, ami reggelente szét szokott cincálni.
Nem vagyok normális...konstatáltam magamban, hogy még hiányzik is.
De tényleg ez játszódott le bennem, lehet, hogy már szeretek függni tőle?...na hagyjuk ezt a baromságot.
Fura, hogy nem bánt semmi, egyszerűen jól vagyok a bőrömben.
Arra rájöttem, hogy ildomos elaludnom időben, nem telefonálni órákig lefekvés előtt.
Mennyi mindenre rájöttem már az életemben...ideje lenne már be is tartani.
Szép lassan beépítem az életembe a felfedezéseimet újra, mert volt idő, amikor tényleg egészségesen éltem...és nem szenvedtem hiányt semmiben.
Energiám teljében minden úgy alakult, ahogy számomra ideális.
Ilyenkor jönnek azok a tényezők(élethelyzetek, személyek)akik ha nem figyelünk felborítják az egyensúlyunkat.
Ha jól érezzük magunkat akkor csak úgy, mint egy virág, ontjuk illatunkat.
A virág csak van és szeret...az illatával szeret.
Sokszor megéltem ezt a pillanatot már, tudom, hogy hová tartok ismét. Tudom, hogy honnan süllyedtem...azt is tudom, hogy mikor és ki katalizálta azt, hogy léket kapjon a léghajóm.
Most foldozgatom a lukat.
Hála az égnek még nem süllyedtem annyira alacsonyra, hogy ismét föl ne emelkedhessek.
Már emelkedem...ezért is vagyok sokkal jobban.
Csak fura...elszoktam attól, hogy jól vagyok.
Ilyenkor már természetesebb dolgok vonzzanak...egyre több affinitásom van az egészségre.
...húúú, ahogy most kinéztem az ablakon...még a NAP is kisütött...irány a természet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése