gondolatok a húsról...

Már nagyon sok verzióval találkoztam a hús evésével, vagy nem evésével kapcsolatban.
Sok érv szól a hús evése és nem evése mellett.
Személy szerint már nem tudok húst enni.
Eleinte ez a változásom nagy akadályokba ütközött a családom és a más emberek részéről.
Mindenki meg szeretett volna győzni arról, hogy valami óriási hibát követek el.
A családom húsevő, mármint a szüleim és a rokonok...a gyermekeimen kívül nem tudok arról, hogy valaki ezt az életmódot választotta volna.
Ők sem kényszerből választották.
Szandra lányom egyszer-kétszer vissza esett, mert ő gyerekként s sok húst evett, amíg a válásom meg nem történt...addig a volt feleségem sok húst adott neki.
Az ő családja az, aki igazán húst-hússal eszik...számukra döbbenet volt, amikor megtudták, hogy az unokák nem óhajtanak már húst enni.
Pontosabban Balázsról tudták, hogy soha nem kedvelte...ugyan próbálták ráerőszakolni, de mind hiába. Balázs egy erős jellem, zsigerből érzi, hogy nincs rá szüksége, ahogy nekem sem.
Beszélnek sokan a húsevés és a vércsoport összefüggéséről.
Az, hogy valakinek milyen a vércsoportja csak azt árulja el szerintem, hogy milyen az önmagához való hozzá állása és az, hogy mennyire tudja tudomásul venni azt, hogy az élet tisztelete nagyon sok mindent elárul magunkról.
De ezeket a gondolatokat csak magasabb nézőpontból lehet elfogadni.
Abból a szemszögből, ahol a testet vizsgálják csak, ahol az embert egy anyag halmaznak tekintik, nem felfogható ez az állítás.
Azok vagyunk testi mivoltunkban, amit és amennyit tanult a lelkünk az előző életeiben és a mostaniban ezidáig.
Ebből kifolyólag olyan lehet csak a vércsoportunk, amennyire a lelkünk megközelítette önmagát, amennyire felébredettek vagyunk.
Minél anyagibbak vagyunk, annál több húsra van szükségünk, de ez vonatkozik arra is, aki előző életeiben ugyan közel jutott önmagához, de valami baki révén vissza esett és maradtak emlékei abból a szellemiségből, amit ott megélt...ezért jelenleg is megvannak a tudás maradványai, de vissza húzza egy beidegződése, ami miatt az előző éltében is megbukott.
Ez fog fájni egyeseknek, de nem bánom.
Ami igaz, az igaz.
Ennek ellenére elismerem, hogy vannak, akiknek lételeme a hús és fel sem fogják, hogy mennyire gátolhatja őket testi, lelki egészségükben...a szellemiségük gyarapodásában.
Ők ezt választották még, ahogy én is éltem így.
Sok húst ettem annak ellenére, hogy mindig éreztem azt, hogy valami nem stimmel ebben számomra.
Emlékszem, hogy az óvodában mindig az asztal alá hajigáltam a mócsingokat...nem értettem, miért is akarják ezt velem megetetni.

Számomra a hús evése egyenlő azzal, hogy letompulok. A hús nem tartalmaz energiát, mint, ahogy állítják mindenütt.
A szénhidrátból nyerünk energiát. A hús az fehérje, ami aminosavakból áll...erre az aminosavakra van szüksége a szervezetnek...nem fehérjére.
Ha a hús olyan dolog lenne, ami nélkülözhetetlen, akkor nekem már meg kellett volna halnom és el kellett volna sorvadnia az izomzatomnak.
Ennek akkor már be kellett volna következnie jó pár éve, mert több, mint 10 éve nem eszem húst.
Nem vagyok beteges, csak az önértékelési problémám és a kisebbrendűségi érzéseim következményeit tapasztalom néha testi tünetként.
Ezen kívül minden rendben.
Miből nyerem az aminosavakat. Nagyon sok mindenből...a répa pl. tökéletes forrása ennek.
Reggelente lereszelem, megbolondítom néha egy kis almával, és egyebekkel.
Tudom szennyezett és nitrátos is lehet, de a hússal sem különb a helyzet, sőt, sokkal több szennyeződést hordoz, mint fizikálisan, mint lelkileg.
Lelkileg?
Igen a hús olyan érzéseket is hordoz, amit a növény nem.
Fájdalmat, félelmet...amit magunkba veszünk, amikor megesszük...ízletesen elfogyasszuk.
Az állatoknak ugyanis van asztráltestük, központi idegrendszerük, ami a növénynek nincs.
Az asztráltestünkben hordozzuk az érzéseinket, a gondolatainkat, az érzelmeinket, ezt még a lelki testünknek is szokták nevezni.
Az állatnak van, ahogy az embernek is...van lelke.
A növényeknek a köztudomás ellenére nincs lelke.
Csak emlékei vannak, ami az éterteste hordoz.
Az sem köztudott igazán, hogy a növénynek nem fáj semmi...csak emlékei vannak.
Reagál...ösztön szerű, gépi reagálás ez, az emlékei miatt...de mivel nincs központi idegrendszere fájdalma és félelme sincs.
csak vegetál a növény, ahogy mi is vegetálunk, amikor alszunk...de amikor felébredünk az asztál és az én szellem testünk újra áthatja a fizikális és étertestünket és újra érzünk és tesszük a nappali éber állapotunkban a dolgainkat.

A hús még csak nem is finom. Önmagában nincs íze...aki nem hiszi süssön meg só nélkül és fűszerek nélkül meg egy szelet húst...egye meg utána...ízetlen és ehetetlen lesz. pontosabban minden megehető, de só és fűszerek nélkül nem nevezhető finomnak.
Én is húson nőttem fel és ettem sokáig.
kipróbáltam ezt és elcsodálkoztam. Ha sima olajba a fűszereket és a sót belerakjuk és felforrósítjuk olyan illat lesz a konyhában, mint, ha húst sütöttünk volna.
Néha megkívánom ezt az illatot és csinálok ilyen hús nélküli valamit, ami nagyon finom tud lenni...régebben nagyon szerettem tunkolni a szaftot...ugyanezt meg tudom tenni így is. Ritkán megkívánom ezt és adok az élvezetnek. Talán ezek a sorok nevetségesen hatnak egyeseknek, de nekem már nincs szükségem olyan dolgokra, ami hátráltatja az életem, az egészségem.
Sokan mondják, hogy megbeszélik magukkal, hogy esznek húst, így nem lesz rájuk meg a negatív hatás. Ez a legnagyobb önámítások egyike.
A negatív hatás nem feltétlenül látszik meg hamar, de idővel mindenképpen megjelenik.
A negatív hatások között ott szerepel az, hogy minél több húst eszünk annál jobban elsavasodik a testünk.
Minél savasabb, annál hajlamosabb a betegségre.

Sokan nem hisznek abban, hogy a félelem és fájdalom energia átkerül a testünkbe az által, hogy elfogyasztjuk ezen dolgokat.
Vagy hisznek benne, és azt állítják, hogy rájuk ez nincs hatással...ez is egy nagy tévedés. Rövid távon nem feltétlenül látszik meg, de hosszabb távon igen. A hús fogyasztása is egy olyan függőség, mint egyéb dolgok.
Lelki szinten egy nagyon nehéz dolognak a nem elengedése az alapja.
Nagyon ragaszkodunk ehhez az érzéshez, élethelyzethez...valószínű, hogy tudat alatt...ez vonzza be azt, hogy nem tudunk leszokni a húsról és minden féle indokot kitalálunk annak érdekében, hogy bemagyarázzuk magunknak, hogy megnyugtassuk magunknak, hogy miért is helyén való, amit teszünk.

Amikor húst eszünk az emberi asztralitásunkba állati eredetű asztralitás kerül.
Ez talán sokaknak nem mond semmit, de azoknak igen, akik tisztában vannak azzal, hogy a szellemi fejlődésünket ezek a dolgok bizony befolyásolják...nem is kicsit.
Aki húst eszik, az nem tud emelkedni, az az önmagához vezető úton, a léghajójából még nem dobta ki a homok zsákokat.

A morális változások megkívánják azt is, hogy ne együnk többé húst. Ezzel kifejezzük a tiszteletünket az állatok felé.
Morális és életmódbeli változások híján nincs szellemi épülés.

Az állati eredetű asztralitás(fájdalom, félelem) csak az anyagba segíti az embert.
Abba az állati ösztönökbe, amiből a mai kor emberének már illő lenne kifelé tartania.
Nem véletlenül működik a moralitásoktól mentes világ ilyen erővel...nem véletlenül lehetünk tanúi azoknak a brutális eseményeknek egyre sűrűbben(akár személyesen, akár a híradón keresztül)ami ezen állatias ösztönökből fakadnak. Ilyen esemény a ma igen csak elharapódzott iskolai brutalitás is.
Ha belátóbbak lennénk, akkor ezeken nem csodálkoznánk csak egy tükrét látnánk annak, ami emberek lelkében lejátszódik.
Durva dolgok ezek?...mindenki döntsön belátása szerint.
Hol tartasz most?

Ha megszagolod a székleted, az sok mindenről fog árulkodni...bocs.

Ez az írás egy jó barátom morális változásának apropójából íródott.

Aki megsértettem és nem egyezik a világnézetünk, attól elnézést kérek.

Őszinte szeretettel.
izi

ui...a lelkünk (asztráltestünk, ahol a gondolataink, érzéseink, érzelmeink vannak) tisztasága az egyedüli lehetőség a felé, hogy megváltozzon helyén való irányba a világ.

Most gyújtok egy gyertyát azért, hogy minél többen felfedezzék ezen sorok mögötti lényeget.