Szűz hó, szikrázó napsütés...egyszerűen káprázatos volt minden, amit most megélhettem. Hálát adtam az égnek a látványért és az ezzel járó érzésért.
A Mátrában jártunk a gyerekekkel.
A lányom kezdeti kínszenvedése átváltott nagy örömmé, ahogy haladtunk felfelé és a Nap kisimította arcán a haragot.
Velünk sem tett másként, kisimult a bőrünk és vidámság költözött a lelkünkbe.
Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, csak a telefonommal tudtam három képet készíteni. Talán vissza tud adni a látványból valamit.
Hála az égnek volt időm egyedül is maradni egy olyan területen, ahol körbe láttam az egész világot.
A gyerekek elindultak lefelé...én meg élveztem a csendet, a tiszta kék eget, a meleg nap simogatását.
A szűz hó vissza tükrözte millió apró kis tükreivel a nap fényét...olyan volt, mint ha egy gyémánton álltam volna.
Volt időm a magasabb szférák felé szólni, megköszönni azt, hogy élek és a tapasztalásaim önmagam felé húznak.
Tényleg jól érzem már újra magam, úgy érzem nem hanyagolhatom el ezeket a dolgokat soha már, akkor sem, ha az idő nem a legkedvezőbb.
Talán hozhattam egy kis energiát annak, aki most olvassa ezt az írást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése