véletlenek...

Véletlenek?
Megmosolygom még mindig azt a kis történetet, ami történt velem egy hete kb.
Anyáméknál voltam és felhívtak telefonon.
Hirtelen a legnyugodtabb helynek a wc tűnt, ezért be is mentem és ott beszélgettünk.
Egy kis idő után egy olyan témáról kezdtünk beszélni, ami nem mindennapos és meg is kérdezte a beszélgető társam, hogy ülök -e, mert valószínű, hogy leülök, ha elmondja.
Én erre büszkén bizonygatni kezdtem, hogy én a lélekkel foglalkozom és nem ér már semmi váratlanul.
Sok olyan dolgot hallottam már, aminek a súlya lehet, hogy másokat kizökkentett volna, de engem még soha.
Azért gondoltam leülök, hogy megnyugtassam a kedélyeket és megkértem, hogy meséljen.
Persze a wc volt az egyetlen ülő alkalmatosság, aminek a lehajtottam a fedelét és úgy ültem rá.
Ahogy belemerültünk a beszélgetésbe és feltárta a meghökkentő dolgokat egyszer csak hatalmas reccsenéssel darabokra tört a wc fedele.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok...a telefon is kiesett a kezemből.
A fedél ripityára tört, én meg megsemmisülve ültem a a kagylóban...az alsó ülőke ugyan nem törött el. Ezt nem is értettem, hogy az miért nem.
Nem egy olcsó darab volt, hanem egy stabil, erős, vastag változat.
Elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha állok, amikor elmondja a történetét.
A dolgoknak van súlya...pedig ezt sokunk úgy gondolja, hogy nem valós.
Mondhatjuk, hogy ez a dolog véletlen. De miután befejeztük a beszélgetést és szétröhögtük magunkat, hazamentünk.
Másnap újra mentem Anyámékhoz, hogy bocsánatot kérjek a balesetért.
Anyám nem haragudott, csak higgadtan konstatálta, hogy mikor hazaért és benézett a wc-be az éppen maradt alsó ülőkére éppen akkor esett rá egy csempe a falról...pontosan rá, úgy, hogy darabokra törte...véletlenül.

A budi megsemmisült.

ui.még az nap este ismét beszéltünk az ominózus témáról, amikor egy hatalmas csapódással leesett a gitár...majdnem szívrohamot kaptam...:-)