Imáim mostanában arról szólnak, hogy gondolok valakire és elképzelem, hogy megölelem.
Milyen fura ez a szó, hogy ölel...ha túl szoros az ölelés, akkor az már nem jó...mert ölés lesz belőle.
Mindig figyelek, hogy ne vegye senki tolakodásnak az ölelésemet, csak akkor teszem meg, ha érzem rajta a nyitottságot.
Amikor elképzelek valakit, akit ismerek és szeretettel gondolok rá, megkérem, hogy vegye körül a legideálisabb dolog, változzon ideálisan önmaga felé.
Miután ez megtörtént egyből eszembe jut róla valaki...vele is elgondolom ugyanezeket...olyan még szinte nem volt, hogy valakiről nem jutott volna eszembe valaki. Ezt a végtelenségig el lehet játszani...egy idő után áttérek már olyan személyekre is, akiket személyesen nem ismerek...a befejezésnél az egész emberiségért imádkozom.
Ezt azért írtam ide le, mert tudom, hogy mennyire felemelő érzés...érdemes kipróbálni, mert ezzel a saját blokkjainkat is oldjuk.
Sokkal tisztábban fogjuk érezni magunkat, sokkal jobb lesz a közérzetünk.
Most is ezt fogom tenni...rágondolok valakire és elindul a folyam...Te is benne leszel, biztos lehetsz...szeretettel ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése