ez a pillanat

Mindent tudni akarunk...mindenki( a nagy többség) kíváncsi a jövőjére és arra, hogy mi lehetett előző életében.
Számomra ez nem fontos.
Az, ami vagyok jutalom és egyben büntetés azért, ami vagyok.
Szerintem csak energia pocsékolás tudni, hogy gazdag voltam-e, vagy koldus...gyilkos, vagy áldozat. Érdekességnek talán nem árt, de egyáltalán nem létfontosságú dolog ez.

Véleményem szerint ahhoz, hogy kiteljesedjünk és igazán közel kerüljünk önmagunkhoz, ahhoz szinte minden verziót meg kell, hogy éljünk.
Az nem mindegy, hogy meddig maradunk benne esetleg egy nem helyén való viselkedés mintába, szerepbe.

Számomra tényleg az a pillanat a fontos, ami most van. Tudom ez is a csapból folyik már, hogy a MOSTot kell megélni.
De hát tényleg ez a lényeg.
Ebben a pillanatunkban tudunk a legnagyobb erőt gyűjteni a holnaphoz, bármilyen is legyen az.
A MOST pillanatában süt bennünk a NAP.
Ha ebbe a pillanatunkba a múlt, vagy a jövő rémképeit hagyjuk belekeveredni, akkor elborul felettünk minden.

Aki a jövőjét kutatja az nem bízik magában kellő képen.

Egyszer eljut mindenki arra a szintre, hogy teljesen ki kell üresednie.
Ez nem rémtörténet.
Ez az önmegismerés egy sarkalatos pontja.
Ehhez igazán senki másnak nincs köze...ez a mi utunk. Minél több külső segítséget kérünk ezen az úton, annál valószínűbb, hogy még egyszer végig kell mennünk rajta EGYEDÜL.
Az egész világ arról szól jelenleg, hogy a protekcióinkra támaszkodunk. Amikor elfogynak a protekciók (a mankók), akkor érezzük meg igazán azt, hogy szinte tényleg kiüresedtünk, nincsenek már körülöttünk azok az emberek(csak más szerepben), akikre eddig számíthattunk, akikre támaszkodhattunk az úton.
Valószínű eljutottunk oda, hogy a saját sorsunk kovácsaként tudatosan mehetünk tovább...egyedül, mégis óriási hittel.
Voltak protekcióim, de már nincsenek.
Megváltoztam.
Voltam képmutató és aljas is, de úgy érzem ezek a dolgok már kisebb részben vannak bennem, mint az önbecsülés, az önmegvalósítás, a mások iránti őszinte tisztelet, szeretet...stb.
Ha igazán tudni szeretnék az emberek, hogy mik voltak előző életeikben, akkor én mondok ebből jó párat...nem kell érte megsértődni, ezek valóságok, ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat. Ezek azok a szélsőségek, aminek a megtapasztalása nélkül nem juthatnánk el a középútra, a középpontunkba, önmagunkhoz. Akkor mondom...gyilkos, zsarnok, pedofil(húúú), akasztott, akasztó(hóhér)...ezek a durvábbak, de voltunk tehetősek, gazdagok, szegények, koldusok...voltunk szeretettel teli anyák, apák, de akár abortuszt is megtapasztaltuk, mint anya és mint az a gyermek, aki nem kellett.
Millió lehetőség és abban biztosak lehetünk, hogy minél közelebb vagyunk önmagunkhoz annál több szélsőségünket éltük már meg.
Lehet, hogy ezt nehéz így elfogadni, biztos vagyok benne, hogy sokan hőbörögnek, hogy ő soha az életében nem lehetett pedofil...pedig, ha jól belegondolnánk csak így igazságos.
Minden lélek Isten egy aspektusa.
Isten (de nevezzétek úgy, ahogy a világnézetetek megengedi)rajtunk keresztül ismeri meg önmagát.
Mindenki ugyanoda tart, minden ember, csak sokak még nagyon el vannak tévedve.
A szétválasztottság érzésének hatalmában nem ismerik fel ezeket az összefüggéseket.
van, aki egy próbáját sokkal hamarabb felismeri és átlép rajta. Ebből erednek az óriási felfogás beli különbözőségeink.
Önmagunkhoz tartunk, de óriási világnézeti távolságokkal.
Aki tudatosabb önmaga felé(ebből van kevesebb), annak feladata ezen dolgok közlése.
Néha nem egyszerű dolog ez, sőt, van amikor nagyon egyedül érezhetjük magunkat, de már nem tudunk másként látni, cselekedni.
Az én antiszocialitásom is ebből ered, ami igazán nem is antiszocialitás, csak egy másként látás, amit még nem vállalt fel a világ...miért?...azért, mert egyszerűbb a mankónkra támaszkodni és nem azt mondani, amit mondani lenne ildomos.
Inkább elhisszük, hogy a világ úgy fog megváltozni helyén való irányba, hogy nem törődünk magunkkal és ez által hagyjuk, hogy zsarnokoskodhassanak felettünk olyanok, akik a szeretetet hirdetik, de belül penészesek.
Ideje meglátnunk azt, hogy minden ember mögött ott van a szelleme...ott nem vagyunk különbözőek. Ez a szellem maga köré vonta az anyagot, amit jelenleg testünkként tapasztalhatunk meg.
Nem kell angyal tanfolyamra menni, ahhoz, hogy felfedezzük magunkban azt a minőséget, azt a szellemit, ami igazán vagyunk.
Az EMBER nem az, aminek fizikálisan látszik, az igazi EMBER az a lélek, aki felvette ezt a hacukát.
Sajnos még ott tartunk, hogy ezt a testet még nagy gátnak véljük, egy nagy elkülönültségnek éljük meg.
Az emberiség legnagyobb feladata jelenleg az, hogy tovább lásson ezen a testen és tényleg felfedezze, mit is jelent az a mondat, hogy MINDEN EGY.
Veled is egy vagyok, aki most olvasod ezt az írást, persze vannak karmikus behatások, ami miatt még esetleg nagy gátak lehetnek ennek a felismerésében.
De a lényeg az, hogy nem árt tudni, nem árt elgondolkodni ezen...egyénenként fog a felismerés megszületni, ami elhozhat olyan minőséget az emberiség életében, amiről sokan álmodtak már.
Ez nem agitáció, nem is lehet ezt bemagyarázni...csak egyéni szándékkal felül kerekedni a régi beidegződéseinken, hogy felfakadjon bennünk valami megfoghatatlanul gyönyörűséges...

A lényeg az, ami MOST van...nem az, ami lesz, vagy elmúlt.
Légyél velem ez a pillanat..érezd, hogy EGYek vagyunk.

http://www.youtube.com/watch?v=vkfJlzaag3E

Gyújtok egy gyertyát azért, hogy egyre többen felismerjék ezen szavak mögötti lényeget...Te érted is gyújtottam.

izi

ui...talán ez az írás segít abban is, hogy felismerjük, miért nem ildomos ítélkezni...