gondolatok reggel

Ahogy felébredtem egyből egy értéktelenség érzés akart felül kerekedni alattomosan rajtam, hogy az egész napomat a hatása alatt töltsem.
Volt idő, amikor a tapasztalataim még nem engedték meg, hogy időben felismerjem eme fondorlatos, alamuszi kezdeményezést.
A legkellemesebb az, amikor az ember kinyitja a szemét és a béke érzése tölti el a lelkét, úgy kel fel, ahogy ildomos.
Ennek ellenére sokan sajnos úgy kezdik a napjaikat, ahogy előbb leírtam, egy óriási nyomás nehezedik rájuk.
Honnan ezek az érzések?
Miért vannak jelen?...miért nem hagynak minket békén...miért nem stabil bennünk minden?
annyi kérdés fogalmazódik meg bennünk és úgy lépünk tovább, hogy meg sem vizsgáljuk. A reggeli kapdosás, a hajsza jelenléte nem engedi meg, hogy odafigyeljünk magunkra.
Pedig reggel, amikor felébredünk ildomos lenne önvizsgálatot tartani.
Ha hirtelen kikelünk az ágyunkból és kihagyjuk azt, hogy tudatosítanánk mi játszódik le bennünk, akkor nagy hibát követünk el.
Ez talán sokaknak bagatell, nem tartják érdemesnek, mert csak az anyagi dolgok motiválják őket.
Nekem sem volt része az életemnek ez a tudatos kontroll...az érzelmeim, érzéseim, gondolatim kontrolljai.
Aki következetesnek vallja magát és ezt a lépést kihagyja az életéből, az csak ámítja magát, hogy következetes.
Szép dolog az és divatos is, hogy mennyire következetesen neveljük a gyermekeinket és magunkkal szemben is azok vagyunk.
Karrier...és ezzel el is van intézve a következetesség.
Az igazi nevelés alapja az, ha azt adjuk át a gyermekünknek, ami a lényeg, a leglényegesebb.
Az pedig nem más, mit az, hogy megtanítjuk, rávezetjük arra, hogy mit is jelent megfigyelni az érzéseiket, érzelmeiket gondolataikat.
Minden ezen múlik és alapszik.
Egyénenként változó karmával születünk, ezért az is változó, hogy mennyire érthető ez az írás. Lesznek, akik már az elején feladják, nem bírják elolvasni...de lesz, akinek ébresztőt fújhatok.
Ehhez a gondolathoz fel kell nőni, tapasztalni, hogy az élet ugyan megy magától, de nem mindegy, hogy az érzelmeink, érzéseink, gondolataink mennyire befolyásolnak, mennyire korlátozzák kiteljesedésünket.
A fizikális síkra korlátozott világban sajnos az a tendencia, hogy nem tartják ezt említésre méltónak.
Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor egyszer felismerni vélni azt, hogy nem óhajtja már azt, hogy egy beidegződése bántsa tovább. Ehhez kívánok mindenkinek sok erőt, kitartást és végtelen hitet...

Szeretettel.