Óriási szenzációóóó!
Itt van egy új atrakcióóó!
Sok a munka?
Nagyon lusta?
Ideje nincs semmire?
Vegyen sorsot izibe!
Tenni nem kell semmit se.
Dugja kezét zsebibe.
Ripsz-ropsz tűnik karma, átok.
Gyors fejlődés, ugye vágod?
Beavatás féláron.
Az üdvözülést is ajánlom.
Karosszékben ülve.
Semmit téve sehova.
Emelkedhet fel oda,
A tutti -frutti habokba.
Ugye milyen praktikus?
Kínlódjon a kubikus.
Áraink a földön járnak.
De mennyet garantálnak.
Sok olyan tréning és tanfolyam van jelenleg, ami semmi erőfeszítéssel ígér megoldásokat.
Elterjedt manapság az is, hogy a karmát egyik pillanatról a másikra fel lehet oldani, csak pozitívan kell gondolkodni és magunkban látni a megvalósult dolgokat.
Ha így lenne, akkor a nem lenne értelme annak, hogy a lélek(szellem , én) a testbe költözik tanulni.
A 2012 tudatváltás(a Föld pólusváltása, dimenzióváltás...etc.)események is egy ilyen felgyorsult instant dolgok szüleményei, aminek már most nagyon sok követője van, de majd a puding próbája az evés fogja meghozni a konklúziókat.
Az egyéneknek, akik bedőlnek instant üdvözülést ígérnek.
Ha a karma ilyen egyszerűen oldódna, akkor jelenleg már nagyon sok boldog ember járkálna az földön, aki teljes egységben lenne önmagával.
De ez nem így van.
Ezen instant tanfolyamok csak hirtelen adrenalin löketet adnak, egy darabig ténylegesen azt érezhetjük, hogy valami oldódott, miközben csak a mellékútjainkon kóborolva éppen megcsillant valami amire felkaptuk a fejünket és odavonzotta a tekintetünket.
Az ÉLŐ Szellemhez, magasabb Énünkhöz, megváltásunkhoz közeledni csakis morális változásainkkal lehetséges, hatalmas türelmet igénylő fájdalmas pillanataink felismerései lesznek majd a fogódzkodóink a továbblépéshez.
Csoportos oldásokkal semmit nem lehet elérni, a csoportos meditációk ígéretei is csak a felé terelnek, ahol rádöbbenünk, hogy senki sem oldhatja fel azt, amit nekünk kell megoldani és elfogadni és rálátni arra, amivel együtt kell élnünk.
Ilyen értelemben persze mindennek van létjogosultsága, a tanulópénz megfizetése szinte "kötelező."
A determináltság ugyanolyan része az életünknek, mint amiben szabadon dönthetünk.
Instant beavatásain bűvkörében nem egyszerű felvállalni a nehezebbet, azt a szembesülést, ahol csupaszra meztelenedve megbotránkozunk magunktól és ez a szégyen majd olyan helyzeteket teremt, amitől megerősödve már nem másokba kapaszkodva akarjuk igazolni létjogosultságunkat.
Tibor
Elterjedt manapság az is, hogy a karmát egyik pillanatról a másikra fel lehet oldani, csak pozitívan kell gondolkodni és magunkban látni a megvalósult dolgokat.
Ha így lenne, akkor a nem lenne értelme annak, hogy a lélek(szellem , én) a testbe költözik tanulni.
A 2012 tudatváltás(a Föld pólusváltása, dimenzióváltás...etc.)események is egy ilyen felgyorsult instant dolgok szüleményei, aminek már most nagyon sok követője van, de majd a puding próbája az evés fogja meghozni a konklúziókat.
Az egyéneknek, akik bedőlnek instant üdvözülést ígérnek.
Ha a karma ilyen egyszerűen oldódna, akkor jelenleg már nagyon sok boldog ember járkálna az földön, aki teljes egységben lenne önmagával.
De ez nem így van.
Ezen instant tanfolyamok csak hirtelen adrenalin löketet adnak, egy darabig ténylegesen azt érezhetjük, hogy valami oldódott, miközben csak a mellékútjainkon kóborolva éppen megcsillant valami amire felkaptuk a fejünket és odavonzotta a tekintetünket.
Az ÉLŐ Szellemhez, magasabb Énünkhöz, megváltásunkhoz közeledni csakis morális változásainkkal lehetséges, hatalmas türelmet igénylő fájdalmas pillanataink felismerései lesznek majd a fogódzkodóink a továbblépéshez.
Csoportos oldásokkal semmit nem lehet elérni, a csoportos meditációk ígéretei is csak a felé terelnek, ahol rádöbbenünk, hogy senki sem oldhatja fel azt, amit nekünk kell megoldani és elfogadni és rálátni arra, amivel együtt kell élnünk.
Ilyen értelemben persze mindennek van létjogosultsága, a tanulópénz megfizetése szinte "kötelező."
A determináltság ugyanolyan része az életünknek, mint amiben szabadon dönthetünk.
Instant beavatásain bűvkörében nem egyszerű felvállalni a nehezebbet, azt a szembesülést, ahol csupaszra meztelenedve megbotránkozunk magunktól és ez a szégyen majd olyan helyzeteket teremt, amitől megerősödve már nem másokba kapaszkodva akarjuk igazolni létjogosultságunkat.
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése