2009. augusztus 18., kedd

Gondtalan tudatlanság?

Gondtalan?



Gondtalan tudatlanságomban tudtam már ki vagyok?
A lehetősége megvolt annak, aki most vagyok.
Emlékszem néha-néha bevillant valami.
Sejtéseim engedték magam másnak is látszani.
Ezek az idők rövidke percként élték meg a mostot.
De nagy hirtelen száműzte egóm ezt a koncot.
"Test vagy csak!"...ordított, toporzékolt, morgott.
Nem hagyott és lelkem ismét a sötétbe omlott.
Gondtalan tudatlanság börtönében becsapva éltem.
Szigorú törvényeiben soha nem kételkedtem.
Álédenben magam föld felett szállni véltem.
Holott nem voltam máshol, mint egy veremben.
Meddig tettem ezt?...meddig vihettem keresztem?
Nem sejtem, de lényeg az, hogy felkeltem.
Remény csillaga virít már felettem.
Kegyet kaptam ezen életemben.


izi

Nincsenek megjegyzések: