Kezd bennem letisztulni, hogy senkit nem változtathatok meg.
Eddig is tudtam ezt, de valahol még az egóm nagyon bekavart és ezért sok volt bennem az AKARÁS, ami persze nem előre, hanem hátra viszi a dolgokat.
De tanulni vagyunk itt a Földön mi lelkek, ebben a testünkben.
Rájönni, hogy arra, hogy jó szándékkal, tiszta, őszinte gondolatokkal, saját tapasztalatainkat megosztva, elvárás mentesen lehet csak élni.
Elmondhatjuk, hogy bennünk mi játszódik le, milyen kerülő, vagy éppen nyíl egyenes úton jutottunk el oda, hol most tartunk.
Én is ezt teszem.
Úgy vélem, hogy ez a helyén való út...az egyenes út, ahol közlünk szeretettel, példánkon át mutatunk valamit.
Egy idő után erősek leszünk, a megélt poklaink és mennyországaink ötvözetében.
Csak mi magunk dönthetjük el, hogy önmagunkért kezdünk el élni, vagy még másért élünk.
Eldönthetjük, hogy a média irányítson, vagy már a belsőnkre bízzuk magunkat.
El tudjuk-e már engedni azon vágyunkat, hogy JÓnak tűntetjük fel magunkat és ezt el is várjuk másoktól, hogy ők is így vélekedjenek rólunk. Be akarjuk-e még bizonyítani másoknak, hogy jók vagyunk?...fontos ez nekünk?
Amíg fontos, addig nem vagyunk önmagunk, addig nem magunknak élünk, hanem másnak. Másnak öltözünk fel, másnak veszünk autót, másnak csinálunk gyereket...mert a társadalom így diktálja.
Be akarjuk még biztosítani magunkat arról, hogy mások értékesnek, fontosnak véljenek?...biztos vagyok benne, mert, ha ez már nem lenne így, akkor a világ a szebbik arcát mutatná sokaknak.
Egyszer csak letisztulunk, egyszer csak nem kellenek már a társadalmilag elvárt dolgok...már rájövünk, hogy ez nem építő...sőt romboló.
Minden betegségünk alapja ez.
A velejéig romlott világot felfedezzük...belé látunk, mert tényleg velejéig romlott...
Szeretettel,
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése