A szeretet önmagában már nem elég...tudom ezen sokan megbotránkozhatnak, de nagyon fontos minden léleknek ezt tudni. Volt idő, amikor elég volt, de jelenleg az emberiségnek egy nagyon fontos tennivalója van...ismereteket kell gyűjtenie(ami nem egyszerű és éppen ezért sokan fölöslegesnek tartják), ahhoz, hogy a halál után ne ragadjunk bele a Földi dolgokba, hogy legyen fogalmunk, elképzelésünk arról, hogy mibe is csöppentünk bele.
Sokan úgy vélik, hogy a halál egy olyan állapot, ahol megszűnik a tudat.
Volt idő, amíg az emberiséget szépen átitatták ezzel a dologgal.
Ennek ellenére a halál után nem leszünk tudattalanok, hanem azzal a világszemlélettel megyünk bele, amivel együtt éltünk utolsó fizikális életünkben.
Ha ez a világnézet nagyon anyagias szinten volt és nem hatotta át a szellemi megismerés, a szellemi hierarchiák ismerete, akkor bizony úgy fogunk ott "állni", mint, aki a sötétségben nem mer semerre sem elindulni.
Ilyen esetben a lélek a Föld körül bolyong, saját béklyóival.
Ezért is nagyon fontos az, hogy a szeretet mellé egy olyan tudatosság, ismeret és bölcsesség párosuljon, ami kizárja ezt a hatalmas csalódást, amit tanulság képen meg kell, hogy éljen a lélek.
Sokan kényelem szeretetükből kifolyólag, csak elvannak magukban és minden olyan információt, ami már egy kicsit is bonyolultabb elutasítanak, azzal védekezve, hogy a szeretet önmagában minden és ez megoldás mindenre.
Ha tele vagyunk szeretettel ez által védelemben vagyunk és a halálunk után simán megy minden.
Ez a legnagyobb butítások egyike, ami már nem állja meg a helyét a mai korban.
Volt idő, amikor még elég volt( a lelki állapotunk miatt), de már nem elég.
A szellemi fogalmak nélkül a szeretet nem elég már a halál után.
Ha hiányzik a szellemi ismeret, akkor a szeretet
nem az, aminek véljük...
Csak a szellemi fogalmakkal tudjuk a szeretetet nemes céllal használni.
Ha nem hatja át a szellemi ismeret, akkor olyan dolgokat is szeretettel teszünk a halál után( ha földi környezetben ragadunk), még, ha sok szeretet is van bennünk( ha sok szeretetet fejlesztettünk ki),ez a szeretet a rombolást fogja szeretni, a rombolásra fog összpontosulni.
Amikor valamilyen fogalomért megküzdünk, amikor többször nekikezdünk, hogy a megértés fényében fürödve egyé váljunk vele...akkor a szeretetünket szellemi ismerettel ötvözzük.
Amikor így gyarapszunk, akkor alapozzuk meg igazán magunkat...egy olyan magabiztossággal, ami nélkülözhetetlen a halálunk után.
Akinek sok voltam, attól bocsánat:-)...de most ez jött ki belőlem és ezt nagyon fontos dolognak tartom.
Miért is?
Azért mert a jelenlegi korban nagyon elkényelmesedtünk így szellemi téren...olyan szellemi irányzatok ütötték fel a fejüket, ami gyors javulást ígérnek úgy, hogy nincs szükség hozzá szellemi ismeretekre.
Igen...ez szépen és jól hangzik...nagyon kényelmes...de hiába kényelmes és szép, fabatkát sem ér.
Sokan úgy vélik, elég csak hinni Jézusban és az minden...ez is egy nagy baklövés...baklövés azt hinni, hogy a szellemi világ ennyire könnyen megközelíthető lenne...ha így lett volna, akkor már minden ember repdesne.
De még itt vagyunk a Földön ólomsúlyokkal.
Az ólomsúlyok lerakásához nagyon sok szellemi dolgot kell befogadnunk...ezért meg kell dolgozni mindenkinek.
Szeretettel,
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése