elszámoltál tízig

Bántottak, Te meg ahelyett, hogy vissza vágtál volna, elvonultál és elszámoltál tízig.

Miután elszámoltál, vissza mentél és mosolyogtál.

Nem trükköztél, nem gúnyos mosoly ült az arcodon, hogy megmutasd, Te nyertél.

Nem ilyen mosoly volt, hanem őszinte.

Ilyenkor elcsodálkozom... elcsodálkozom, hogy igen is lehetséges így élni.

Nem  találkoztam még ezzel a hozzáállással.

Az egész világ a bosszúról szól, az utolsó szóért való küzdelemről.

Ha már nem akarja majd az utolsó szót és nem akar vendettát, akkor jön el a változás.

Ide kell, hogy tartson a világ...én is ide tartok.

Megtanulok elszámolni tízig...milyen egyszerűnek is tűnik ez, mégsem megy , mert az egóm nem hagyja...

Az egó nagy úr és azt akarja elhitetni, hogy, ha nem szólok vissza, akkor leírhatom magam...mit szólnak az emberek, esetleg még azt gondolhatják, hogy gyenge vagyok.

Pedig így vagyok gyenge, így vagyunk gyengék...ha majd el tudunk számolni tízig, akkor leszünk erősek. 

Akkor rájöhetünk valamire, amire csak ezen beavatásunk után érezhetünk meg...

Szeretettel,

izi

ui...megkérdeztem, hogy mit éreztél, amikor vissza mentél és elszámoltál tízig, mit gondoltál arról, aki bántott...ezt válaszoltad:

"Legszívesebben megöleltem volna, azt éreztem, hogy szeretem."