gondolatok...

Annyi minden kavarog most bennem.

Reggel amikor felébredtem nagyon sok energiámba tellett, míg helyre pofoztam magam...de az igazi helyére billenést az okozta, amikor a friss levegőn, a zöld, harmatos természetben, madár énekek kánonja közepette imádkoztam.
Vannak olyan napok, amikor az élet súlyai nagyon nehezen engedik meg, hogy a magasabb szférák felé megnyíljunk.

Megnyílni annyi, amint befogadóvá válni, elengedni magunkat és összeolvadni mindennel, ami látható és láthatatlan.

Amikor érzem, hogy nehezebben megy a megnyílás, még kitartóbban imádkozom, még kitartóbban fejezem ki a szándékom, hogy megérezhessem azt az állapotot, ami már az elviselhető tartományban van.
Ki ne szeretné azt az állapotot, amiben a feladatok megoldatlanságának ellenére is békében vagyunk magunkkal és a világgal.

Az ima, a meditáció ide vihet el bennünket, de sokan ezt nem is tudják.

Fogalmuk nincs arról, hogy, ha valaki őszintén imádkozik, akkor ebben semmi képmutatás, divat nincs.

Minél jobban megszeretjük magunkat, annál tisztábban megfogalmazódik bennünk az, hogy szellemi élet nélkül üresek vagyunk.

Az őszinte ima nem tudattalan mantra...az őszinte ima egy tudatos teremtés és elfogadás.

A PÜNKÖSDről írtam az előző cikkemben...aminek az igazi értelme nem más, mint az, hogy tovább ne kongjunk az ürességtől, hanem hasson át minket az a szellemiség, ami az egységet építi, nem a szétválasztottságot, az elkülönülést.

Ez az emberiség egyik legnagyobb ÜNNEPE.

Ha így tekintünk rá, akkor már meg is érezhetjük magunkban ezt a szellemet és ráébredhetünk, hogy miért is ÜNNEP az Ünnep.
Sokan szeretnek üresen kongani, üres lelkükkel ide-oda csapongani és a külsőségekben megragadni azt, amit csak a belsőben lehetséges, a szellem által.

Aki ezt felfedezte, az elkezd élni.

Aki ezt felfedezte, az meglátja a csodát...felfedezi a sok apró virágot, amiből számtalan van...megörül egy pillangónak, egy szarvas bogárnak, egy hangyának...örül a rigó dalnak, zenét vél a víz csobogásában, a szélben.
Ma megsimogattam  a mohát, a Boglárkát, a csipke virágát...elcsodálkoztam ezen a bőségen, miközben eszembe jutott, hogy az emberek többsége máshol keresi a gazdaságát, sőt másokat eltiporva jutnak ehhez a "bőséghez".

Most már kibékültem magammal, feltöltődtem...azt viszont tudom, hogy ezeket az érzéseket nem adják ingyen.

Következetesnek kell lennünk magunkkal szemben és észre venni, hogy mik azok a dolgok, amik elviszik az energiánkat és mik azok, amik adnak.

Ehhez kívánok nagyon sok erőt mindenkinek.
Szeretettel,
izi

ui...tudom, nagyon nehéz változtatni, ha valaki reggeltől estig dolgozik, aki taposómalomban élve neveli gyermekét, semennyi pénzből.
Ennek ellenére arra bíztatok mindenkit, hogy a kitartó imával, meditációval felül emelkedhetünk a problémán. Csak úgy születik megoldás, ha van hozzá hitünk, kitartásunk, amikor már eljutunk oda, elhisszük hogy van lehetőségünk...mert megfogtuk Isten lábát.