2010. május 16., vasárnap

egyértelmű

video

Annyi minden van a fejemben.
Elgondolkodtam, hogy mennyire megváltoztam pár év alatt.
Ez a változás számomra egyértelműen helyén való, a családom nem feltétlenül látja így.
Ők csak azt látják, hogy gyökeresen megváltozott a világnézetem és az életmódom, ami számukra zavaró.
Hatalmas szemléletmódbeli távolság van köztünk.
Valahol mindig is volt, már gyermekkoromban is, de jelenleg óriási a távolság.
Vannak pillanatok, amikor egy kicsit nyitottá válnak, ez általában akkor van, amikor valami egészségügyi probléma jelenik meg, amikor már megálljt szab az élet nekik.
Ilyenkor el lehet velük beszélgetni, egy darabig van is foganatja, de mihelyst egy kicsit is jobban lesznek, elfelejtenek mindent és a régi kerékvágás szerint teszik a dolgaikat tovább.
Sokszor volt már ez így.
Ilyenkor el szoktam gondolkodni, hogy ki is a gyerek valójában?
Miért kell megvárni újra és újra a fájdalmakat, a betegségeket...miért kell újra és újra ugyanabba a hibába esni?...belesni és szomorú, csodálkozó szemekkel ártatlan áldozatnak tekinteni magukat.

Nem tagadom, nekem is vannak visszatérő dolgaim, amik már egyáltalán nem építőek.
Ennek ellenére már nagyon sok mindent levetkőztem...ezért is vagyok ilyen fekete bárány.
Talán sokan ezért nem tartanak normálisnak, hogy nem vagyok hajlandó részt venni olyan dolgokban, amiben alapból látom azt, hogy nem építő.
Az, ami nem építő, az egészség károsító.
Ezt belátni sokaknak nagyon nehéz, de talán, ha el is jut a tudatukig, gyakorlatban nem tudják megvalósítani, mert a megfelelés hatalmas erővel uralkodik rajtuk.
A legnagyobb baj ott kezdődik, hogy az emberek ragaszkodnak ideje múlt hagyományaikhoz.
Ezzel nem azt mondom, hogy minden hagyomány rossz, hanem azt, hogy vannak dolgok, amiket egyáltalán nem kellene már használni, részt venni benne.
Az kellene legelőször tudomásul venni, hogy már nem az egymás utániság elve működik, hanem az egymás mellett állás.

Mit is jelent ez?

Azt, hogy a vérségi vonal, a vérségi kötelék már nem meghatározó...ez már idejét múlta.
Jelenleg azt kell tudomásul venni, hogy a lélek kortalan.
A test az, ami úgymond koros.
De mivel az eszenciánk a lelkünk, szellemünk...ezért is tudnunk kell, hogy mindenki egyenlő.
Persze itt nem arról beszélek, hogy egy gyermeket nem kell tanítani és a szülők felmentést kapnak ez alól a feladat alól.
Ez nem lenne helyén való, holott jelenleg nagyon sokan így gondolják.
A tekintély elvűséget nem ismerve "nevelnek".
Ha egy gyermekbe(a lelkébe) nincs beleoltva ezen erő, tapasztalás, akkor csak egy nagyon szabados ember, egy megzabolázhatatlan ember fog felnőni.
Ez van jelenleg, ezért is ilyen a világ...egy kisgyermek uralkodik a szülő felett.
Bevallom mostanában nehéz dolgom is van ezért, mert a gyermekeim ezt látják az iskolában.
Persze mindenki ezt látja a suliban, de mivel én következetesebben nevelem őket, ezért a differencia kérdéseket, lázadásokat von maga után.
Az a szabadosság, ami jelenleg uralkodik a fiatalok között egyértelműen lélek romboló.
De ezt csak az érezheti meg, aki nem a materializmus rabja.
Sajnos a nagy többség az anyag rabságában, a kívánságaik, szenvedélyeik erős béklyójában élnek.
Semmilyen kontroll alatt lévő gyermekek(akik nem szeretik, ha gyereknek szólítják őket)felnőttesdit játszanak, a szülők meg nem veszik észre, hogy mennyire eltávolodtak attól, ami a feladatuk lenne.
Ha holisztikusan nézzük, akkor egy szülő feladata nem lenne más, mint az, hogy terelgesse és instrukciókkal lássa el a gyermekét...de nem mindegy, hogy milyen instrukciókkal.
Sok féle van, de a legtöbből kimaradnak a szellemi dolgok.
Egyáltalán nem tartják fontosnak és itt követik el a legnagyobb hibát.
Azt gondolják, hogy azért mert milliókat fizetnek egy iskoláért...és később az itt lediplomázott gyermek már kész is az életre...ez a legnagyobb baklövés.

Az ember szellemi dolgok nélkül árva.

Mutathatja, hogy mennyire erős, dolgozhat a legmenőbb cégnél, kigyúrhatja magát, a legmárkásabb ruhájában ülhet a legmárkásabb autóban, de amikor egyedül marad és senki sem rajongja körül, akkor összeomlik.
Ezzel nem azt mondom, hogy ideális keretek között ne legyen márkás ruhánk, jó autónk, szép lakásunk, egészséges testünk...igaz barátok, akik körbe vesznek...nem erről beszélek, csak arról a szélsőségről, ami jelenleg dívik.
Ebben a világban nehéz gyermeket nevelni, sokkal könnyebb úgy "nevelni", hogy beállunk a szemellenzős szülők sorába...


...na én ezt nem teszem...ezért is vagyok fekete bárány:-)

Szeretettel,
izi

Nincsenek megjegyzések: