Szarban vagyunk, mégsem érezzük az illatát...
Engedem, hogy kibontakozzon valami ebből a pillanatból. Éppen ami vagyok, azt írom le, nem hivalkodva, nem nyerészkedve...csak úgy, ahogy jön.
A tegnapi meglepetés sorozat, ami elért még tart bennem.
Sok dolgot a helyére raktam.
Annyi mindent el tudtam intézni, szinte semmi energia befektetéssel.
Ezt az állapotot szeretem.
Ezek kellemes tükrök arról, hogy ott legbelül bennem helyén vannak-e a dolgok.
Én azt tartom, hogy minden dolog, ami körül vesz minket az a belsőnk tükre.
Legyen az szörnyűséges, akár csodálatos dolog.
Egy autóban lévő fék hiba pl. tükrözi azt, hogy nem tudunk időben lassítani, mindig túl megyünk azon határon, amin már nem lenne ildomos.
Ez a tükör (fék hiba) nem véletlenül van jelen az autónkban.
Tudom ez fura lehet azoknak, akik ezt az összefüggést még nem tapasztalhatták meg.
Ennek ellenére így van, ha hiszik, ha nem.
Egy dolog megvalósulása(helyre állása, megszerelése, megjavítása) odakint csak akkor történhet meg igazán(hosszú távra), ha bennünk is rendbe lett téve az a rész, az a gondolat.
Ezek a gondolatok olyanok, amik nem önmagunk felé visznek, hanem önmagunktól eltávolítanak.
Minden ilyen gondolat, ami önmagunktól távolra visz el, egyre több testi, esetleg környezetünk beli tünetet generál.
Amikor először halottam ilyen dolgokról elég szkeptikus voltam.
Sokan el sem hiszik rólam, hogy olyannyira tagadtam egy felsőbb vezérlő lény, vagy akármi jelenlétét, hogy mindenkit elhajtottam, aki nekem ilyen dolgokról papolt.
Az, hogy összefüggésbe hozzam azt, hogy a belsőmben lejátszódó események mennyire tükröződhetnek a körülményeimben szinte lehetetlenség volt számomra.
Az, hogy a dolgokat nem fizikálisan kell megoldani, hanem ott legbelül dől el a dolog és csak azután változik odakint, megint egy lehetetlenség volt, amit az idő és a tapasztalataim szépen megváltoztattak.
Most szinte az lehetetlen, hogy úgy gondolkodjak, ahogy régen.
Az alprogramot átírtam, ami eddig csak a fizikális megoldásokat tartotta valóságosnak.
Ez egy út.
Erről az útról szoktam írni, ez az az út, amire ildomos rátérni mindenkinek, mert előbb-utóbb a teste és a körülményei nagy volumenben fogják figyelmeztetni.
Érdekes ez a dolog, hogy ezekről a dolgokról úgy írok, mint a vízfolyás.
Mindig is megkaptam régen, hogy egyszer fogok írni, egyszer kifejezhetem magamból azt, ami vagyok. El is gondolkodtam akkor, hogy tényleg lesz ez így egyszer?...lesz merszem és olyan mondanivalóm, ami esetleg segíthet másokon?
Én, aki úgy nőttem fel, hogy szinte minden elromlott a kezeim között és egyáltalán nem tartottam magam egy kicsit sem értékesnek.
Fel sem foghattam, hogy az akkori üzenet már előre közölte, hogy igen is elmondhatom azt, ami ott legbelül érett.
Akkor még zöld volt, most már úgy érzem elég sokáig sütötte a Nap, beszélhetek bátran.
A legnehezebb feladat még az, hogy úgy beszéljek, hogy többen is hallják.
Ez valahogy mindig is nehézséget okozott, de ha belegondolok és a régebbi énemet vizsgálom, akkor az is már egy óriási csoda, hogy írok. Úgy írok, hogy nem érdekelnek a társadalmi elvárások, mert valahogy a tapasztalataim azt súgják, hogy nagyon sántítanak.
Sokan tudják, hogy sántít mégis megfelelésben élik le az életüket.
Nem is tudom miben reménykednek, talán abban, hogy egyszer csak jön valaki, valami és megoldja az egész dolgot, csak úgy?
Igen vannak ilyen áramlatok most, hogy csak ülj bele a fotelbe és rendbe rakjuk az életed.
Az a poén, hogy sokan el is hiszik.
Akik meg elhitetik a másikkal nem is tudom milyen erőt képviselnek, de az biztos, hogy nem azt az irányt viszik, ami az emberiség átszellemülését szolgálja.
Ők a stagnáltatók, olyanok, mint a cukor. Itt is jön az a szó, hogy ELRAGADÓAK...igen annyira édesnek tüntetik fel magukat és később magukhoz ragasztanak és ebből a függésből jó sok pénzt kaszálnak.
Ilyen ez a világ jelenleg, de azért akad benne olyan lélek is, aki már annyira felébredt, hogy átlát a szitán.
Ilyenek vagyunk mi.
Igen...ezt nem is tagadom, jó eső érzéssel világosítom fel a nagy érdeműt arról, hogy a szarban vannak.
Nem is értem, hogy miért nem érzik legalább az illatát?
...na...ennyit hirtelen az eszme futtatásból. Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése