A semmiből törsz elő...váratlanul, alattomosan.
Semmire nem vagy tekintettel...az sem zavar, hogy jól érzem magam...hogy kivirult a lelkem.
Makacsul ragaszkodsz, ahhoz, hogy a kedvemet szegd.
Rafinált trükkjeid némelyikét már ismerem.
De vannak újak...tapasztalom.
Ezeket még időben meg kell éreznem, időben rá kell jönnöm, hogy hamis útra tereltél, ahol kétségek tornyosulnak.
Alattomosságod abban is megnyilvánul, hogy soha sem figyelmeztetsz, hogy jössz.
Hátulról támadsz, ez a jól bevált módszered.
Nem ismered a szeretetet.
De éppen azért mert nem ismered félsz is tőle.
Amikor felismerlek és szeretettel veszlek körül elgyengülsz.
Jól tudod, hogy meg is teszem, de én ezt mindig is elmondom...nem érhet váratlanul...szemtől-szemben...nem hátulról támadva.
Ennek ellenére mindig bepróbálkozol...tudom ez a dolgod...rombolni, bánatot, kétséget generálni.
Amikor az elfogadás békésen átkarol és jól érzem magam, Te megjelensz...
Egyre jobban ismerlek.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése