együtt

Most hagyom, hogy szülessen valami, ami onnan legbelülről fakad fel. Elvárás nélkül írok, bízom abban, hogy olyan valami kerekedik ki ezekből a sorokból, ami megérint sok embert és arra ösztönzi, hogy tekintsen egy kicsit másként is magára.
Ez az írás onnan születik, ahol mindenki mindenkivel egyenlő...pontosan onnan, ahol nem kell félnünk egymástól.
Van ilyen részünk?...igen van...mindenkiben ott van és ha van hozzá mersze bármikor eljuthat oda.
Ott vagyok most én is...eljössz?
Várlak.
Vannak sokan, akik eljönnek nap, mint nap...érzik a hívást, érzik, hogy , ha megengedik maguknak ezt az utat, akkor megnyugszik a lelkük.
Én is rátévedtem erre az útra egyszer...azóta, ha tehetem elmegyek minden nap erre a közös helyre...ahol veled is találkozhatok.
Áldom azt a pillanatot, amikor feltárult előttem a paradicsom.
Nagyon változó, hogy mennyien vagyunk, de úgy érzem egyre többünknek lesz fontos.
Az előző írásomban egy kört alkottunk. Ez a kör nem zárt kör...bármikor elhagyható és nyitott bárki befogadására...szabad kör.

http://www.youtube.com/watch?v=UY30Qgj6LJM

Vannak olyan napjaink, amikor hirtelen úgy érezzük, hogy magunkba akarunk lenni, vagy más gondolatok foglalkoztatnak és nem érezzük fontosságát ennek a körnek...olyankor nyugodtan el lehet indulni tapasztalni...menni-menni és következtetéseket levonni...egyszer úgy is vissza térsz...a kör befogadó és nyitott.
Itt egyenlőek vagyunk...itt együtt írjuk a jövőt...együtt írjuk-e sorokat...veled...gondoltad volna?
Itt nincsenek álarcok...nincsenek rangok...ez nem utópia...csak azok számára, akik az egójuk még béklyóban tart...nekik ez a megnyílás szégyellni való.
Ez nem baj...rálátok erre a minőségre...majd jönnek ők is, csak futják tanuló köreiket.
Innen írom-e sorokat...biztos érzed a lelkedben azt, hogy nem akárhonnan szólok.
A lelked mélyén tudod, hogy az a hely ahol vagyok már ismerős neked is...nem véletlenül olvastad el ezt az üzenetet.
Most általam szóltál önmagadhoz...érzed?...

izi