Ma szerződést kötöttem egy pókkal. Nem kicsivel.
A lányom éppen zuhanyozni készült, amikor fülsüketítő, artikulátlan hanggal parancsolt maga mellé, hogy segítsek rajta, mert van valami a kádban.
Csapot-papot magam mögött hagyva, pillanatok alatt béjvaccsos tempóban ott teremtem.
A kád szélében állt Szandra a fallal szinte egy síkban(amennyire bele tudta magát préselni)és csak egy hosszú kar végén lévő ujj mutatta az irányt, hogy hová is kell néznem.
Igen...ott volt Ő...a PÓK.
"Azonnal tüntesd el!!!" felkiáltással édes kicsi Lányom fokozta a helyzetet.
Egy szárnyas betétes zacskó volt hirtelen kéznél, amire rácsalogattam szegény, egyben félelmetes jószágot(nagy nehézségek árán)...ugyanis én is irtózok a póktól(eddig).
Ahogy kiemeltem a kádból, már erős kis fonalán kezdett leereszkedni a nem kicsi nyolc lábú.
Menekülőre vette a dolgot.
Én meg úgy döntöttem, hogy a menekülő zsinórját megfogom és nem hagyom földet érni.
Miközben így produkcióztunk, eszembe jutott, hogy már 41 éves vagyok(eléggé felnőttem)és ideje lenne megsimogatnom ezt a drágaszágot.
Egy picit elbizonytalanodva, de egyszer csak megérintettem...húúú...nem volt semmi.
Le sem tudom írni, hogy milyen fura és egyben felemelő érzés volt.
Tudom egyesek már agyon csapták volna, de én nem tudok életet kioltani már...szándékosan nem, talán akkor, ha rám támadna valami.
A lényeg az, hogy egy rövid időre az iszonyból, viszony lett.
Én meg a pók.
Azért az ágyamba nem invitáltam, gondoltam jobb lesz neki a bejárati ajtón kívül is...még, ha valami láthatatlan szálak is fűznek minket egymáshoz:-)
Aludjatok jól, álmodjatok szépeket...jó éjszakát gyerekek.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése