Annyi minden van most bennem. Annyi élet, amiben testet öltöttem és ezen életem sorscsapásai, csodálatos pillanatai.
Ezen életek és a mostani tapasztalatainak az ötvözete vagyok...igazán most jutottam el oda, hogy ezt tudatosan felismerjem.
http://www.youtube.com/watch?v=dAMu8EIOVIw&feature=related
Ez a felismerés mindenkinek a feladata.
Ez egy olyan mérhetetlen biztonsággal jutalmaz meg, ami már nem engedi meg, hogy becsapjam magam.
Eddig is éreztem, hogy jó az út, amin vagyok, de ez a felhőtlen bizonyosság csak most ért el.
Ezen a ponton a saját magam könyvét olvasom már, amiből megtudhatom, hogy mi a teendőm.
Töménytelen mennyiségű könyvet elolvastam, ami mind ugyanarról szólt...ismerd meg önmagad.
Megismerni önmagunkat nagyon nagy út.
Elindulunk és ki hamarabb, ki később, de eljut oda, hogy "hoppá!!!"...én most eljutottam önmagamhoz, legalább is megérintettem magam.
Ez egy olyan érzés, amit szavakban nem lehet leírni.
Olyan egyenletes energiával lát el, ami felül kerekedik mindenen.
Alapból elfogadással áll a dolgokhoz.
De ez nem jelenti azt, hogy minden dologgal kapcsolatba kell lépnem...nem jelenti azt, hogy leragadjak olyan dolgokon, ami már nem építő...sőt, segít tovább lépni és akár segíteni azokat is, akinek van hajlandósága változni.
Aki le akar ragadni, az leragad.
Nem sürgethetem, ahogy engem sem sürgethettek.
Ide saját erőből kell felküzdeni minden léleknek magát.
Annyi emberen veszem észre, hogy nemsokára eljut oda...lehet, hogy csak egy rövid ideig, de akkor egyek vagyunk.
Mert, amikor mindenki egyszer eléri önmagát, akkor megszűnik a különbség.
Ott legbelül egyek vagyunk.
Most imádok élni...és kívánom mindenkinek, aki olvassa ezen írást, hogy érezze meg azt, amit most érzek.
Remélem fenn tudom tartani jó ideig...
Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése