Mesélek most Neked valamit.
Ülj ide mellém és hallgasd...
http://www.youtube.com/watch?v=jCSe66pWNmc
Volt egyszer egy kisgyerek, aki sokszor elégedetlen volt azzal, ami körül veszi...sokan mondták neki, hogy minden rendben van, "ez a mi sorsunk" hajtogatták szüntelen.
Ott legbelül mégis olyat érzett, hogy nem tudják becsapni.
Sokszor gondolt arra, hogy nincs itt rendben semmi, de valahol ezeket a gondolatokat egy idő után elnyomta magában.
Iskolába járt és soha nem értette, hogy miért is olyan fontos egyes gyerekeknek, szülőknek, tanároknak, hogy valaki felül múlja a társait...minek ez az állandó verseny.
Arra gondolt egy idő után, hogy talán ő a kakukk tojás ebben a világban. Mindenki helyes úton jár és csak ő az, aki félre sikerült.
Megmagyarázta magának, mert ezt hallotta, hogy a verseny szellem előre mozdítja a világot.
Ennek ellenére ő nem tudott továbbra sem versenyezni.
Nem értette azt, hogy mire jó az, hogy század, tized másodperceken múlik valakinek a boldogsága, mert, ha második lesz, akkor vesztesnek érzi magát.
Azt sem értette, hogy az erősebb miért nem védelmezi a gyengébbeket, miért inkább megveri.
Azon is sokat gondolkodott, hogy miért mutatják másnak magukat az emberek, ha egy híresebb, magasabb pozícióban lévő emberrel találkoznak...és miért ennyire fontos ez nekik?
Azzal meg végképp nem tudott megbékélni, hogy nincs Isten. Mindenütt ezt állították, utána meg elmentek a templomba azok, akik hangoztatták.
Sokáig nem volt tisztában azzal, hogy mások is úgy gondolkodnak, ahogy ő.
De amikor felnőtt és rátalált azokra a lelkekre, akikkel azonosulni tudott, nagy kő esett le a szívéről.
Megerősödött és már nem bánja, ha hülyének nézik, mert tele van a szíve szeretettel, ahogy eddig is volt, csak nem merte elmondani.
Ennyi volt a mese...rövidke volt, de talán jól esett a lelketeknek.
Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése