szégyellni magunkat

Élőnek tűnő életmódunk agonizálása..."mónikasómámorban"

Miért szégyelljük magunkat?
Elgondolkodtam rajta...úgy érzem azért, mert nem vagyunk biztosak magunkban.
Néha magam is meggyengülök, amikor leírok valamit és később úgy érzem, hogy lesz olyan, akinek nevetséges amit írok, aki gúnyosan megmosolyog.
Ez a szégyen érzés csak akkor jön elő bennem, ha meggyengülök a hitemben, amikor az energia szintem nagyon alacsonnyá válik.
Ezt az állapotot nagyon sok minden kiválthatja, sok olyan dolog, amire nem figyelek úgy, mint egyéb esetben.
Ezért is nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy ember minden élethelyzetében legyen önmaga.
Sajnos a világ jelenlegi állapotában nagyon nehéz ezt az állapotot elérni...szinte reménytelen a helyzet a nagy átlag számára.
Folyamatosan egy energia szinten tartják őket szisztematikusan.
Ezt persze nem látványosan teszik...csak olyan alattomos burkolt formában.
Egy embernek szinte minden órában(min)kellene innia friss vizet(minimum 2dl).
Ennek ellenére ezt szinte sehol nem tartják be vagy a munkáltató munkarendje miatt, vagy saját figyelmetlenség miatt.
Folyamatosan élet hiányos(denaturált) élelmiszerekkel tömik degeszre magukat az emberek, ami még több energiát von el az emésztés miatt, mint amennyit adni tudna természetesebb formájában.
Nagyon nagy félre értés az manapság, hogy a hús energiát ad.
Semmilyen energiát nem ad...szénhidrát tartalmam nulla.
Saját tapasztalataim szerint, amikor tiszta élettel teli gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret ettem, akkor sokkal több energiám volt a masszírozásra, mint amikor hajdanán(kb.10 éve)húst ettem.
A hús elfogyasztása után majdnem elaludtam és úgy éreztem, hogy elfogyott az energiám.
Persze ezt is csak az fogja megérteni, aki megtapasztalta...aki megélte ezt a differenciát.
Nagyon sokan ragaszkodnak a húshoz.
Ez nem is lenne baj, sőt, azt eszik mindenki, amit akar.
De azt senki sem állíthatja igazán, hogy a hús energiát ad.
Egyetlen tudományos bizonyíték nincs arra, hogy energiát ad, csak a köztudatba, a hús lobbi hatására szépen beivódott, ahogy a tejtermékekkel kapcsolatos butítások.
Számomra a tejtermékek is energiát vonnak el, nem hogy adnának.
Sőt elsavasítják a testet, a csontokból ez által kivonva a kálciumot, mert az semlegesíti csak...ezért az az állítás sem igaz, hogy a legjobban felszívódó kálcium a tejtermékekből nyerhető.
Butítás ez is...sőt energia moduláció...egy olyan sekély energia szint tartása ez, amit sokan el sem hinnének.
Most egyáltalán nem bánom, ha olyan radikális tejivó és húsevő olvassa ezen cikket, aki elkíván a fészkes fenébe.
Most jól érzem magam és ilyenkor a szégyen érzet elkerül, mert nincs is mit szégyellnem. Fura ez az egész.
A veganoknak tolerálni kell a húsevőket, de fordítva ez nem fontos, sőt...
A kialvatlanság is egy olyan tényező, ami folyamatosan egy sekély energia szinten tart.
Az emberek többségének a munkája szinte az egész napját lefoglalja. Munka után hazatérve már szinte semmi energiával rendelkeznek és így kell élniük a családi életet.
Kölcsön- kölcsön hátán életmód, egymás szapulásával megspékelve.
Egy őszinte, tiszta, szeretettel teli szó szinte nem hagyja el a házastársak száját(tisztelet a kivételnek)...miért is?...semmi energiával rendelkeznek.
Ebben az állapotban nem lehetünk teljesek, ebben az állapotban nem lehetséges a tudatos teremtés és a tudatos életmód váltás.
Butítva vagyunk...és a "megérdemelt" sörünk mellett "Mónikasót" nézünk.
Jól elmeditálhatunk rajta, jól kifigurázhatjuk a szereplőket...és ez elég is a lelkünknek.
Azt hisszük, hogy éljük az életünket.
Úgy gondoljuk, hogy ennyire lettünk csak teremtve.
ha viszont egyszer csak kiborul a bili, akkor meg a másik végletbe lendülünk át...egy olyan dühbe és haragba, amit teljesen jogosnak vélünk, hogy az még több energiát visz el.
Ezen két szélsőség között lavírozva keressük magunkat. De igazán soha nem állhatunk meg a középúton, ha nem pihenjük ki magunkat, nem iszunk elegendő vizet és nem eszünk élettel teli élelmiszereket...ha meg a média műsoraiban véljük a szellemiek kielégítését, az aztán már csak azt eredményezheti, hogy élő halottakká válunk.
ez az állapot azt vonzza be, hogy a saját dolgainkat soha nem tudjuk igazán érvényesíteni, kifejezni.
Nincs is hozzá affinitásunk, mert úgy gondoljuk magunkról ebben a semmi energiánkban, hogy szavaink szégyellni valók.
A profit orientált világban, ahol az egyéni érdekek még a profit után szerepelnek nem lehetséges az, hogy az embert figyelembe vegyék.
Az embert nem tartják fontosnak, mert , ha annak tartanák, akkor minden munkahelyen az egészség égisze alatt alakítanák ki a munkarendet.
A vezetők privilégiuma csak manapság az, hogy figyeljen az egészségére...de az is csak annyiban igaz, hogy a fizikaira.
A szellemiségük egyenlő a nullával, a külsőségek rabságában élnek...az anyagban bízva "élnek".
A világ le van tompítva.
Olyan szinten béna, hogy az emberek félnek kilépni egy olyan helyzetből, ami már régen penészes belül...és mégis körmük szakadtáig ragaszkodnak hozzá.
Igen ez is érthető, hiszen nincs energiájuk...nincs mivel teremteniük...mindenüket odaadták egy multinak.
Szóval van, amikor én is meggyengülök, de hamar észbe kapok.
Ilyenkor feltuningolom magam arra a szintre, ahol már újra bizonyossággal fejezhetem ki magamat. nem vagyok fedhetetlen, pedig sokan gondolták rólam.
Annyiban vagyok másabb, mint a nagy átlag, hogy tudom, hogy mi játszódik le körülöttem.
Régen feltétel nélkül hittem abban, hogy minden ember csak a jót szeretné embertársainak.
Ezen hitem kamasz koromban véget ért...jött a felismerés, ami nem volt igazán jó érzés.
Az emberiség annyira eltávolodott önmagától, a szellemi dolgoktól, hogy nagyon nehéz vissza téríteni abba az irányba, ahol az élet lakozik.
Írásaimmal azon nyitott lelkű emberekhez szólok, akikben ott van a tiszta, őszinte szándék arra, hogy megtegyék magukban az első lépéseket önmaguk felé.
Aki úgy véli, hogy ez fölösleges, az még fussa le fölösleges köreit...jogában áll.
Jogában áll bábként hajbókolni egy kiszáradt, élet nélküli világnak...

Én az életet választom...és azt, hogy kifejezem azt, ami vagyok...jelenleg még csak írásban, mert még erőt kell gyűjtenem egy másik módjához az önkifejezésnek.

Sok szeretettel.
izi