haragszol néha magadra?

Sokszor kitűzünk magunk elé egy célt.
Főleg olyankor, amikor már nagyon elegünk lett abból, amit művelünk magunkkal, ahogy megműveljük az életünket.
Ez nem jelent mást, mint, hogy milyen talajba szórjuk el a magjainkat.
Minél következetlenebbek vagyunk magunkkal szemben annál szárazabb a talaj, ahová kerül magunk.
Ilyen esetben sok jót nem várhatunk, sikertelenségeinkben fulladozunk.
Ugyan egy karnyújtásnyira vannak olyan lehetőségek, instrukciók, amikhez bármikor hozzá férhetnénk, mások tapasztalataiból eredő útmutatók...de mégis sokan még maradnak a "jól bevált" életükben.
Újra elvetik a magot egy terméketlen földbe...de ez a mag csak azt a szeretetet fogja tükrözni, megmutatni, ahogy mi is törődtünk vele...életünk pontosan abból a szeretet és gondozás hiányából tart majd elénk tükröt, amit nem fogunk kedvelni.
Érdemes jó szántó-vetőnek lennünk.
Érdemes ezeket az összefüggéseket tudatosítani magunkban.
Ha a mag kevés vízzel van locsolva(dehidratált állapot), vagy más, nem megfelelő folyadékkal van locsolva (pl.alkoholizmus, túlzott cukrozott, színezéktől dúskáló mesterséges "üdítők")...nincs megművelve a föld, amiben van(békétlenség, nacionalizmus)...akkor egy tápérték nélküli valami fog kibújni a földből, vagy akár ki sem fog bújni semmi.
De ez csak fizikális szinten volt most leírva.
A víz hiánya még összekapcsolható a szellemi dolgok hiányával...nem mindegy, hogy milyen szellemi táplálékot fogadunk be...az egészségünk nagy mértékben függ ettől..."nem csak kenyéren él az ember"...ugye?
Hanem min is?...valami olyasmin, ami nem szilárd...mi az, ami nem szilárd és élhetünk vele?...pontosan azok a szellemi táplálékok, amikről az előbb beszéltem.
Imák, meditációk.
Mi a különbség az ima és a meditáció között?...talán még sokan nem tudják...az ima az egy kérésből fakad, a meditáció viszont egy tudatosítást jelent, egy egyé válást mindennel...egy hálával egybekötött béke érzést...megköszönve, hogy MÁR VAN...tehát itt nem kérünk.
Mind a kettő nagyon fontos, mint, hogy mi istenben létezünk és isten bennünk is létezik.
Tehát az alázattal teli önmegvalósítás itt kezdődik. Az igazi hatalom alázatból fakad.
Sokan alázatlanul hatalmaskodnak...ezért is ilyen még a világ. Nem értik meg az összefüggéseket.
Rákos sejtként verik a mellüket, hogy micsoda teremtő erővel rendelkeznek(p.a titok módszer)de az alázatról elfelejtkeznek. Teremtettek vagyunk.
A Emberiség fejlődése, átszellemülése nem az egyéni érdekek előtérbe helyezésével kezdődik. Aki így látja, az még száraz talajba veti el a magját.
Hosszabb távon fogja meglátni éretlen gyümölcseit...amit talán nem is fog érteni, hogy miért olyan, amilyen.
A félreértések elkerülése végett még azt leírom, hogy a Titok módszer nem rossz dolog, de önmagában az alázat és a magasabb hierarchiák, szellemi törvények kihagyásával NAGYON EGYOLDALÚ és hiányos.
Száraz, tápérték nélküli földbe veti a magját az, aki csak ebben a módszerben bízik.
De a másik véglet sem hozhat igazi gyümölcsöket, ami arról szól, hogy valami mester, vagy akár pap meghozza helyettünk a döntéseinket...a templomokba és gyülekezetekbe járás védelme alatt lapítva.
Ez a két véglet van igazán jelen mostanában. Ezt tudatosítani kell mindenkinek, ha változást akarunk, ha egy olyan talajt akarunk tudni a talpunk alatt, ami termékeny, amibe bátran elvethetjük magunkat.

Ez az önmegvalósítás útja.
Az igazi eszencia, az igazi ötvözet keresése, majd megélése magunkban.
Amikor nagyon elegünk lesz, akkor egy szándék is elindul bennünk a változásra.
Sokszor nem is tudjuk, hogy milyenre, de annyit tudunk, hogy helyén valóbbra vágyunk.
Elegünk lesz.
Ez az érzés egy jó katalizátor.
Ilyenkor összefuthatunk olyan emberekkel, akik egy kicsit előbbre vannak az úton...meglepve tapasztalhatjuk, hogy a mondanivalójuk jól esik a lelkünknek.
Ez hatalmas örömmel és béke érzésével tölthet el bennünket.
Minél közelebb vagyunk önmagunkhoz, annál jobban vonzzuk a hasonló lelkeket.
Ők a béke szigetei.
Ilyenkor egy kicsit megnyugodhatunk, hogy vannak még hasonló emberek a Földön, akiknek az értékrendjük teljesen más, mint a nagy átlagé.
Én is találkoztam egyszer egy ilyen emberrel, akinek a jelenléte, szavai változást hoztak bennem.
Most is hálát adok annak a napnak amikor eljött hozzám...amikor megérett a helyzet, hogy igazolást nyerjek arra, hogy az út helyén való, amin járok.
A sors iróniája az, hogy az előtte való napon egy kérésem volt, hogy valahogy erősítsenek meg abban, amit teszek.
Fura, de akkor azt mondta nekem, hogy innentől kezdve másként fogod látni magad és ez által a világodat...sőt azt is mondta, hogy a kérdésedre a válasz "igen"...amit nem tudhatott, mert magamban tettem fel az előző nap lefekvéskor.
Ráadásként még annyit közölt, hogy, amit most átadott nekem, azt én is átadom majd az embereknek...
Ez így is lett...minden gyökerestől megváltozott.
Valami hatalmas erő munkálkodott bennem és elvezetett egy olyan minőségű földhöz, ahová bátran elvethettem a magomat.
Itt jön be ezen írásomnak a címe..."haragszol néha magadra?".
Igen, ez egy nagyon fontos dolog, hogy tisztában legyünk vele...miért is?
Azért mert eleinte, ha valami bakit fogunk elkövetni, nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük hirtelen egy nagyon kemény harag érzés fog hatalmába keríteni.
Ez a régi beidegződéseink miatt van jelen bennünk. Ez egy természetes folyamat...haragszunk magunkra, mert újra vissza estünk egy kicsit, vagy nagyon.
Az a lényeg, hogy minél tudatosabbá válunk, annál hamarabb rájövünk, hogy nem sok értelme van ebbe a haragban benne maradnunk.
Van szerepe, de csak annyi ideig, amíg nem tudatosítjuk...utána búcsút kell neki inteni és tudatosítani magukban azt, hogy mi már nem ragadhatunk le tovább ebben az önmarcangolásban.
Sokkal többek vagyunk ettől.
Mi magunk vagyunk a Változás...egy olyan változás, ami már nem haragszik magára, mert tudja, hogy azzal leblokkolja magát.
Itt jön újra a lényeg...ha elestünk( ami nem jelent mást, mint pl. újra vissza térni ugyanabba a cselekedetünkbe, ami már nem szolgál minket), akkor keljünk föl, poroljuk le magunkat hamar és lépjünk tovább(ne haragudjunk magunkra már, eleget tettük).
A harag nagyon blokkol...akár másra haragszunk, akár magunkra.
Sokan ezekért a baklövéseikért annyira haragszanak és neheztelnek magukra, hogy ez ólomsúlyként nehezedik rájuk.
Fel kell szabadítani magunkat ez alól...egyszerűen bizonyossággal kell tudnunk, hogy minél hamarabb leporoljuk magunkat, annál hamarabb kerülhetünk abba az emelkedett állapotba, amire mindenki vágyik.

Sok szeretettel,
izi

ui...tehát, ha most haragudnál magadra, ne tedd tovább, nincs semmi baj...csak szeresd meg magad, mint anya a gyermekét...hidd el, máris jobban leszel és emelkedsz:-)...hidd el szép az élet:-)...nagyon.