--elkezdeni--

https://www.youtube.com/watch?v=8UXircX3VdM
Minden nap ugyanaz.
Minden napban ott van az azonosság, amíg egy kicsit felülről nem nézzük.
A megszokások unalmas béklyója  rányomhatja bélyegét a napunkra. Elfelejtkezünk ilyenkor magunkról a rutin ürességében.
Ugyanúgy alszunk, mint amikor még fel nem ébredtünk.
Áldozatnak érezhetjük magunkat ebben a világban, de csak addig, amíg a nagy képet meg nem látjuk, amíg a szerepünk nem tisztázódik ebben a hatalmas sorsfeladatban.
Ha összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, beleszorulunk saját csapdáinkba.
Ez a viszonyítás kényszer egyre jobban azt sugallhatja, hogy nem vagyunk értékesek.
A másik véglet pedig a sok önimádó, mindenkinél jobban tudó egóreaktor.

Egyik sem jó, de egy darabig lehet létjogosult egészségkárosodás nélkül.
Ez az idő egyénenként változóan  más és más, mert mindenki pont ott tart az önmegismerésében, ahol tart.
Ezt figyelmen kívül hagyva jutunk el abba a nagy félreértésbe, hogy mindenkitől szinte ugyanazt a tempót várjuk el. Ez korunk egyik lépfenéje, de nem feltétlenül kell ebben nekünk részt vennünk.
Felébredésünkkor ténylegesen ébredjünk fel.
Lássuk meg a napi rutinunkat követő érzéseink hatalmas kényszerítő erejét. Addig kísértenek, amíg jelen nem leszünk, amíg azt nem mondjuk, hogy hiszen én vagyok a saját sorsom kovácsa, van bennem valaki, valami hatalmasabb, mint az asztrológiám.
Ugye van? Én is hiszek ebben, ami nagyon sokszor felül emel a napi nehézségeimen.
Ilyenkor érthető módon történik minden körülöttem, még az érthetetlen is.
Egyre hatványozottabban tudom, hogy ki vagyok, és ezidáig ki voltam.
Nem a kávétól elevenedünk meg, hanem az élő gondolattól, a jelenléttől, persze a kávé lehet egy finom kis hedonizmus  e mellé.
Csodálatos az ember, mert önmagában hordozza azt a lehetőséget, amit ki is használhat és ez pont nem az az önfejlesztő, egoista sikersztori, amit ma annyira propagálnak.
Nem. Ez sokkal egyszerűbb, mégis sokkal nagyobb kitartást és önfegyelmet igénylő feladatunk.
Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, szép napot neked. :)

...és legyen itt megint az én egyik legkedvesebb idézetem Pilinszkytől:

"A hamisság mindenképp önzésből fakad, sorsa is szükségszerűen véges. Vele szemben az igazság csak ideiglenesen veszíthet, sorsa viszont szükségszerűen torkollik a végtelenbe. Az igazság ezért sose lehet türelmetlen vagy támadó, és sose irányulhat senki ellen. Tartalmára hogyan is cáfolhatna rá természete? Győzelme a szelídekre vár, és a türelmesekre."
-- Pilinszky--