--állandó--

https://www.youtube.com/watch?v=l6U2qXfdk6I&t=4826s (23:21 től)


Állandó ingert adó semmikre vágyunk.
Állandó ingert adó semmikkel traktálják lelkünket folyamatosan.
Egy a lényeg, ne legyen egy kis időnk sem arra, hogy kilépjünk ebből a függésből.
Csendhiányunk elhitette velünk a csend nélkülözésének valóságát.
Leszakadtunk magunkról, mindeközben rákapcsolódtunk valami förtelemre, ami folyamatosan adagolja számunkra a hazugság piruláit.
A gyógyszeradagoló szelencénkben sok színű pirula van, amit a zsebünkben hordunk és a csörgése már olyan pavlovi reflexet vált ki, aminek kényszere hatalmas.
Már sokaknak fel sem tűnik ez az egész mámor.
Viszont van akiben még él valami, ami megengedi, hogy rálásson erre.
Nem könnyű dolog ebből kilépni, sőt, nagyon nehéz.
De egy határig nem késő felébredni.
Innentől felismerhetjük ezeket a semmit adó ingereket, rádöbbenhetünk arra, hogy mennyire más táplálékra van szüksége a lelkünknek.
Ideje biztonságot kapni magunktól, nem mástól.
Ideje megérezni a megváltás jelenlétét a szívünkben, lelkünkben.
Rá kell döbbennünk sorsfeladataink valóságosságára, kapcsolataink sorsfordító determináltságára.
A manna bennünk van, mi magunkban kezdődhet el a nyugalom, minden külső forrás nélkül, mert a mi jutalmunk nem más, mint a  Megváltás, amivel minden ember rendelkezik már, ha ezt őszinte, tiszta szándékkal fel akarja ismerni és kapcsolatot akar vele teremteni. De ennek megvalósítása tőlünk függ, aminek a kellő alázat, hit, rálátás, bizalom az alapjai.
Minden napunk egy harc, amit sokan nem szeretnek hallani, de amikor az ember egy beavatási szakaszban van, ott tényleg így élheti meg  az életét. Az érzéseink hullámzásának determinált blokkoló hatása szinte mindennapos lehet, aminek átalakítását csakis mi magunk valósíthatjuk meg, mi magunk vagyunk felhatalmazva arra, hogy lecsendesedjen bennünk a vihar. Nem elég ehhez az, hogy pozitívan gondolkodjunk, nem elég ehhez a sok gyorstalpaló, hirtelen beavatottá válok képzés.
Mert az igazi munka itt kezdődik el, amikor ténylegesen felismerjük a nehézségeink determinált sorsalakító jelenlétét, igazságos helyét az életünkben.
Nehéz ideáig eljutni, vagyis inkább nehéz ezt hosszabb távon tudatosan fenntartani, hogy a gondolataink ne kalandozzanak el hirtelen teljesen máshová, ami által ismét megkaparinthat bennünket a bizonytalanság félelmetes béklyója.
Számomra ténylegesen nincs más út már, mint ez a tudatos élet, amiben egyre több időt tölthetek  magammal, amiben az érzéseim blokkoló hatásait már nem hagyom figyelmen kívül.
Minél inkább jelen vagyok az életemben, annál inkább körvonalazódik  az, hogy milyen mintát képviselek, képviseltem és mennyire a hatása alá tudtam kerülni ezeknek szinte minden tudatosság nélkül.
Jó ez nekem így, mert a biztonságom egyre jobban fénylik a lelkemben.

Ha minden nap nem portalanítjuk, akkor visszaeshetünk, mert elveszíthetjük az energiánkat.
Aki ismer, az tudja, hogy miért is beszélek mindig ezekről, miért is szembesítem az embert azzal, hogy ne legyen nagyon könnyelmű ezzel szemben. Manapság ez a könnyelműség vezetett oda, hogy az antidepresszánsok és tudatmódosító szerek korát éljük.
Minden ilyen szer lekapcsol minket az eszenciánkról.
Persze ezt nehéz tudatossá tenni, amikor az ember a béka segge alatt van.
Ezen a szinten a legkönnyebb egy olyan "megváltás" felé menni, ami csak illúzió, mert az igazi MEGVÁLTÁS  egyre erősebbé tesz és semmiképpen nem alvó állapotba hív.
Az ÉLŐ GONDOLKODÁS soha nem alvó  állapot, ahol szinte annyira letompítjuk magunkat, hogy azt hisszük, hogy az érzéseink elmúltak már és így igazán semmi dolgunk már magunkkal.
Ez a legnagyobb csapda.
Korunk csapdája.
Nem kiüresedni kell, hanem pontosan jelen lenni.
Élő gondolkodással jelen lenni és felvállalni az érzéseinket, nem menekülni tőlük, hanem átalakítani. Aki ezt nem csinálja, az visszaesik, mert könnyelművé válik. Addig csináljuk ezen visszaeséseinket, amíg végre egyszer azt nem mondjuk, hogy ELÉG.
Aki már érezte ezt az "eleget", az tudja, hogy nincs értelme visszakullogni oda, ahol eddig voltunk, ahol automatikusan reagáltunk, mint egy állat.
Na itt jön be az ember életébe az a felismerés is, hogy végre elkezd majd élni, igazán élni. Mindeközben jönnek a nehézségek, de teljesen másként állunk majd hozzá, mert az ősbizalmunk  ereje mindig átöleli a lelkünket.
Ez az ősbizalom semmiképpen nem tesz minket felsőbbrendűvé, kiválasztottá.
Akiben azt látjuk, hogy a kiválasztottság szellem erősödik, azt ha lehet kerüljük, mert egy másik szélsőségbe esett. :)

Ezen gondolataimmal kívánok csodás estét neked. :)

Ui: Figyeld meg magadban mennyiszer akarsz hazudni magadnak.
Ez is egy jó kiindulási pont az ideális változáshoz.