2017. november 4., szombat

--szubjekítv--

Miért akarják tudni egyre többen a jelenükben a jövőt? Miért hajtja őket egy zabolátlan kíváncsiság? A válasz egyszerű.
Hiányzik az életükből valami. Pontosan az a biztonság tudat, ami semmilyen külső dologhoz, személyhez nem kapcsolható.
Divattá vált manapság jóshoz(különböző magát gyógyítónak valló szemfényvesztőhöz) járni, ahelyett, hogy elkezdenénk az igazi, mély önmegismerési utat, ahol már tudjuk, hogy senki más nem oldhatja meg a mi személyre szabott sorsfeladatainkat, csakis egyedül mi magunk.
A legrosszabb az egészben az, hogy sokan csak kis "flörtnek" veszik ezeket a jövőben való kutakodásokat, amit egyáltalán nem is tartanak veszélyesnek a lélekre, a lelkükre nézve.
Minden ember egyedi sorsfeladattal születik, aminek célja és feladata pont az, hogy ne adjuk ki a kezünkből a megoldást.
A tévedés ott kezdődik, hogy  a javasasszonyok szubjektív meglátásaikat "erőltetik" rá a hiszékeny emberekre, aminek determináltságának veszélyéről nem is tudnak, vagy ha tudnak nem is tájékoztatnak róla. Ezen személyek általában a kiválasztottság szellemében hiszik felsőbbrendűségüket, aminek karmikus vonulatairól egyáltalán nem is akarnak tudomást venni. Sajnos tényleg sokan hiszik, hogy egy másik személynek jogában áll karmikus terheket levenni róluk, mindeközben észrevétlenül még több terhet rónak magukra ezáltal. Persze ennek megoldását nem lehet átruházni majd, de a súlyok így egyre nagyobbak lesznek és a lélek egyre szorultabb állapotba kerül(presszió-stressz, kétségbeesés).
Nem véletlen ez a minden pótcselekvéshez ragaszkodó társadalom, ahol az értéktelen lett az érték és az érték lett szégyellnivaló. Nézz jó mélyen a lelkedbe és a lelkiismeret-furdalás gyógyító intéseit ne hagyd figyelmen kívül, mert ha az már nem szól, akkor tényleg baj van.
Szép reggelt kívánok neked, aki olvasod soraimat.

Nincsenek megjegyzések: